Boros Laci magashegyi mászásairól és Izlandkutató expedícióiról már többször is beszámoltunk. Nemrégiben barátaival Erdélyben járt, ahol elgyalogoltak a Gyimesi szorostól a székelyek szent hegyére, az 1800 méter magas Madarasi-Hargitára.

Az erdélyi út autentikus disznóvágással kezdődött a gyimesközéploki Tatros Part Csángó Kulturális Központban. Két prímás húzta a keservest a disznóöléshez, és a hajnalig tartó mulatságon is végig szólt a nóta. Vendégünk volt James Deutsch, az amerikai népművészeti intézet vezetője, aki azért jött, hogy megnézze a gyimesi táncosokat és meghívja őket Washingtonba, a jövő nyári népzenei fesztiválra. A városunkban is járt Zerkula zenekar és a Szellő táncegyüttes tagjai a Felszállott a páva tehetségkutató műsorban is sikerrel szerepelnek. A disznóvágás másnapján a csapat nekivágott a Madarasi Hargitára vezető 25 kilométeres útnak.

- Nem volt könnyű az átmulatott éjszaka után az emelkedőkkel bőven tarkított út, hiszen 1500 méter szintkülönbséget tettünk meg összesen - mondja Laci.

- A helyi erdész figyelmeztetett, hogy vigyázzunk, mert előző nap két medvével is találkozott.  Remegett is a lábunk az izgalomtól, de szerencsére a mézpusztítónak csak a lábnyomát láttuk, aminek alapján olyan 3-400 kilogrammos lehetett. Azonban amikor egy pásztorkalyiba mellett haladtunk el, ránk támadt négy kutya. Tulajdonosaik nem igazán szokták őket visszafogni, ezért bottal és kövekkel vertük viszsza a támadást. Hargitafürdő (1345 m.) után következett a Madarasi Hargita (1800), majd a Hargita-menedékház (1720), végül Vargyaspatakvölgye- Szentegyháza. Gyorsan felkapaszkodtunk 1600 méterig a Csicsói- és Madéfalvi-Hargita mellett elhaladva. Útközben sikerült begyűjtenünk a vacsorához szükséges gombákat. Csak közvetlenül a csúcs előtt tartottunk pihenőt, mivel itt már úgy gondoltuk, nem kell az ételünket - és az életünket - félteni a pásztorkutyáktól. A csúcson kopjafák, emlékművek sora emelkedik, büszkén lengenek rajtuk nemzetünk lobogói százmeg százféle méretben és felirattal. Elérzékenyülve jártuk körbe a kopjafákat, olvasgattuk a szívet-lelket melengető idézeteket, elénekeltük a magyar és a székely himnuszt. Aztán ismét nyakunkba vettük a lábunkat és leereszkedtünk a Madarasi menedékházhoz. Este igen jólesett a szalonnás juhtúrós puliszka a maguk szedte gombából készült feltéttel. Másnap a Naskalat hegység legmagasabb csúcsát vettük célba egy terepjáróval és egy crossmotorral. - Már húsz éve járok ki Gyimesbe, de még mindig elszorul a szívem a csodaszép erdélyi tájaktól, az emberektől és azoktól az érzésektől, amiket ezek az erős helyek sugároznak - mondja meghatottan Laci, aki továbbra is várja a jóérzésű emberek felajánlásait, ruhákat, cipőket, gyerekjátékokat, amiket eljuttat az erdélyi rászoruló családoknak. Az adományok leadhatók a Regéczi Optikában.

Boda Zsuzsa