Burn out - kiégés Nyomtatás
2012. november 23. péntek, 08:08

Képzeljen el a kedves olvasó egy skálát 1-10-ig. Az 1-es azt jelenti, hogy az Ön életében semmi sem olyan, mint amilyennek szeretné, a 10-es pedig azt jelenti, amit el szeretne érni. Hol áll most ez az érték? Minél közelebb áll az 1-eshez, Ön annál közelebb áll a kiégéshez.

A kiégés 3 fázisban valósul meg. Az elsőben még alig észrevehető a probléma, az érintett aktív, de már behúzza a lelki kéziféket. Belső elégedetlensége és a be nem teljesedett élet érzése egyre inkább erősödik. A második, visszavonuló fázisban először észrevétlenül, később láthatóan csökken a teljesítőképesség. A harmadik szakasz belső ürességgel, erős kimerültséggel, passzivitással, az életkedv elvesztésével jellemezhető. A burn out egyfajta figyelmeztetés, hogy felelősséggel tartozunk önmagunk iránt, felhívás arra, hogy törődjünk önmagunkkal. Legfontosabb kérdés, hogy mitől alakul ki és hogyan maradhatunk egészségesek? A kiégés megelőzéséhez, kezeléséhez belső irányváltás szükséges. Ahhoz, hogy valamit elkerüljünk, vagy gyógyítsuk, ismerni kell. Nézzük tehát a legfontosabb tüneteket:

1. érzelmi kimerültség, ürességérzés, motiválatlanság, céltalanság

2. elszemélytelenedés, közömbösség a körülöttünk élők iránt, beleértve a családot, barátokat, munkatársakat

3. csökkenő teljesítőképesség A tünetegyüttes érinti a testet, az érzéseket és a viselkedést.

A testi tünetek igen változatosak lehetnek, a banális fertőzésektől a legsúlyosabb betegségekig. Az érzésvilág tünetei is sokrétűek. Kezdetben a nélkülözhetetlenség és időhiány, később fásultság, reménytelenség, belső üresség. A viselkedés is változik, kezdetben inkább kapkodás, túlzott aktivitás, majd csökkenő teljesítőképesség vezet az általános fásultsághoz, a tevékenységek teljes feladásához. A kiégés kialakulásában egyaránt részt vesznek a külső (munkahely, környezet), a belső (az egyén személyisége) és a köztes tényezők (ahogyan másokkal kapcsolatba lépünk). Ezért a megelőzésben az a legfontosabb, hogy az egyén mit, hogyan és milyen mértékben képes megváltoztatni. A kiégésnek tudat alatti késztetői is lehetnek, ezek közül a  leggyakoribb az a tehetetlenség, amit egy olyan helyzet idéz elő, amiről azt gondoljuk, hogy sem elhagyni, sem megváltoztatni nem lehet. Gyakori egy nem teljesíthető, de kívánatos szakmai, magánéleti szerep, elérhetetlennek tűnő célok. Mindezek  következtében az életcéljainktól egyre távolabb kerülhetünk. A megelőzés lehetősége ezekre a kiváltó okokra épül. Legelőször is őszintén szembe kell nézni a valósággal, felállítani a diagnózist, ezután összegyűjteni az erőforrásainkat. Ha ugyanis a hátizsákunkat nem csak problémákkal, félelmekkel töltjük meg, hanem ugyanabba a hátizsákba becsomagoljuk a megfelelő erőforrásokat, csodálatos módon könnyebbé válik. A rendszerint megjelenő időhiányt hatékony időgazdálkodással  megszűntethetjük. 

Nem minden fontos és sürgős, amit első látásra annak tartunk. A kiégés megelőzésében nélkülözhetetlen a tartós elégedettség, ami a saját hatékonyságunk következménye. Reális célok érdekében kell döntéseinket meghozni és elhatározásainkat  teljesíteni, ez hozhat számunkra elégedettséget. Következő nélkülözhetetlen eleme a megelőzésnek a stresszkezelés. A stressz a kihívásokra adott reakciónk, az alkalmazkodó képességünk, leginkább a belső egyensúly függvénye. Ebből adódóan a stressz-kezelés tanulható. Mindezekhez elengedhetetlen céljaink pontos meghatározása. Céljaink adják küldetésünket itt az életben. Fontos, hogy tudjuk, mit akarunk elérni személyes, szakmai, családi és kapcsolati szinten. A céloknak megvalósíthatónak és elérhetőnek kell lenni.

Ne arról szóljanak, hogy mit nem akarok, hanem arról, hogy mit teszek. Valóságos célokat tűzzünk ki, különben a lottózáshoz hasonlítana az egész. A megvalósításban pedig célszerű kitűzni egy sorrendiséget. Fontos, hogy az egyéni életcél másokat – így a társadalmat - is szolgálja. Életünket akkor érezzük célszerűnek, ha tetteink egy egésszé összeállva egy magasabb célt szolgálnak, ha helyünk van a világban. Aki ebben hinni tud, biztonságban érzi magát, ezzel a megelőlegezett bizalommal könynyebb elviselni a hétköznapok bizonytalanságait, elkötelezetté válunk. A hitre alapozott, bizalomra épülő biztonságérzet mellett a kiégés elkerülhető. Csak rajtunk múlik, a megoldás bennünk van.