Cseng a telefonom. „Olvastam a múltkori írását!” - mondja a hang. „Tudja, amikor a mindennapi életünk olimpiájáról ír. Tudom, nagyon elfoglalt, de valamikor találkoznunk kellene, eléggé magam alatt vagyok…!” 

 Találkoztunk. Nem valamikor, hanem a legrövidebb időn belül, mert a „hang” – bár akkor még titkolta - érezhetően segélykiáltás volt. Az illető, a térségünk ismert vállalkozója, fontos tevékenység ügyes mestere. „Unom a verklit!” Emeli fel a padlóra szegezett tekintetét, s mondja tovább. „Van munkám, biztos a megélhetésem, a családban is elég jól el vagyunk, a gyerekekkel sincsen nagyobb probléma. Azután mesél a csalódásairól, beszél a politikáról, vallásról, Istenről. Mindenben és mindenkiben talál kifogásolni valót bőven. Másokat hibáztat azért, mert elvesztette a munka ízét, s hogy reggel nincsen kedve felkelni, miközben rosszul alszik. S hogy már a családban sem értékelik az igyekezetét. „Ugyan miért, kiért húzzam az igát? Kiált fel a lelke mélyéből. A beszélgetőtársam érzékelhetően a  méltalanság gödrébe csúszott. 

KIÉGÉS VESZÉLYÉBEN 

A belső kiégés, vagy annak tünete bárkinél jelentkezhet, de a legveszélyeztetettebbek, akik a napi munkájuk során folyamatosan emberekkel foglalkoznak. Lehet, hogy a munkájukat szeretik, sőt kiemelkedő teljesítményt nyújtanak, de nem kapnak elismerő visszajelzést sem a munkáltatójuktól, sem a kollégáiktól, sok esetben azoktól sem, akikért dolgoznak. Burnoutszindróma. Így nevezi a lélektan a fizikai, emocionális, mentális kimerülés állapotát, mely egyben a  reménytelenséggel is párosul. 

Kiég a „házunk”. Folyamatosan elporladnak az értékes „bútoraink” s mindez úgy, hogy kívülről látszólag minden rendben van. Ha a környezete figyelné a kiégéssel küszködő embert, észre venné, hogy a belső kiégés „füstje” érződik. Kóros kávéfogyasztás, napi kétdoboznyi dohány, ingerültség, egyre csökkenő terhelhetőség, s megannyi hasonló tüneten keresztül. Előfordul, hogy a sikeresnek látszó nagyvállalkozó, vagy a 60 millió forintos csoda-kocsival közlekedő ember lényegében burnoutban szenved. Sőt találkozom a lelkész társadalomban is kiégett emberekkel, akik „örömhírt” visznek az emberek közé, de a mindennapjaikban szenvednek a burnouttól. Jeremiás próféta maga is kerül olyan lelki állapotba, amikor a kiégettség fájdalmait sorolja: „Elöntötte lelkemet a keserűség… kiszáradt a lelkem… elveszett az én erőm és az én reménységem…” (Jeremiás 3:15-20) Illés próféta, vagy Dávid király is átélt hasonló időszakot az élete során. Fontos tudnunk, van kiút a kiúttalanságból! 

TERÁPIA ÉS HELYREÁLLÁS 

A szakemberek szerint a „másik ember” a legerősebb gyógyszere a bajbajutott embereknek. Ha az egymás közötti érdeklődés megszűnik, akkor jön a kétségbeesés és kialakul a betegség terepe. A munkahelyek légkörének kialakítása, annak megőrzése a vezetők felelőssége. Ahol a munkatársak egymás kijátszásában látják saját érvényesülésük biztosítékát, ott előbb-utóbb mindenki a saját „vermébe” esik. Ha valamit szeretettel teszünk, észre sem vesszük, milyen teljesítményre vagyunk képesek. A szeretet fáradhatatlanná teszi az embert, s feltölti erővel. „Ha kiszárad a kutad, mélyebbre kell ásni - mondta az öreg pásztor a bojtárjának. Mindannyinkat veszélyeztet az „eliszaposodás”. Az évek múlása, a „mindig csak adni” felelőssége „kiapadáshoz” vezethet. Aki vállalja a mélyebbre ásás fáradalmait, az tud újat adni önmagának, újat nyújtani a környezetének. Több mosoly, s egy kedves szó a fáradt pénztárosnak, hálapénzek helyett, hálás emberek, több kétperces törődés egymással, s kevesebb cselszövés egymás ellen. Nem kiégni, csak égni és világítani!

Szép élethivatás, jóízű mindennapokkal.

Városi Ferenc

Magyar Pünkösdi Egyház

lelkipásztora