Nemrégiben városunkban járt dr. Horváth László, a Vöröskereszt megyei igazgatója. A szervezet szerteágazó feladatairól, az önkéntes véradói aktivitásról, az elsősegély-nyújtási ismereteink szinten tartásának fontosságáról kérdeztük, a mintegy másfélszáz esztendeje eredményesen működő humanitárius mozgalom megyei első emberét.

Megyénkben évente mindegy öt és fél - hatezer gyermeket vizsgáztatunk le elsősegély-nyújtási ismeretekből, ami előírás már a segédmotor kerékpár vezetéséhez szükséges jogosítvány megszerzéséhez is- mondja az igazgató. Nyugodtan mondhatom, hogy ezek a fiatalok alapos tudással rendelkeznek, hiszen a felmenő rendszerű versenyeken is számtalanszor jó eredménnyel bizonyítottak. A későbbiekben is szinten kellene tartani ezeket az ismereteket. Nagyon fontos lenne, hiszen a hétköznapokban sokszor szembetalálkozunk olyan helyzetekkel, ahol akár életet is menthet az elsősegélynyújtó addig, míg a mentősök a helyszínre kiérkeznek. Sajnos a szakszerűtlen hozzáállás nagy bajt okozhat, hiszen például egy rosszul végzett újraélesztési próbálkozás akár végzetes is lehet. Némely munkahelyen, vagy a nagyobb bevásárló központokban, ahol sok ember fordul meg, ma már lehet már látni defibrillátor készüléket, de hiába van ott az életmentő eszköz, ha senki nincs a környéken, aki használni tudná. Ezért kellene arra törekedni, hogy ahol ilyen készülék található, legalább pár embert kiképeztetnének annak helyes használatára. Ha van igény rá, munkahelyi elsősegély-nyújtó tanfolyamokat is szervezünk, akár az általános elsősegély-nyújtó ismereteken túl kiegészítve speciális kiképzéssel is. Arra törekszünk, hogy ha nem is mindenkit, de legalább azokat az embereket alaposan kiképezzük, akik kollégáiknak tovább fogják majd adni megszerzett ismereteiket.

Vannak kritikus időszakok a véradás területén?

A Vöröskereszt a Magyar Vérellátó Szolgálattal kötött megállapodás értelmében a szervezési tevékenységet végzi a véradásoknál. Biztosítjuk a helyszínt, az emberek mozgósítását, a szakmai munka a szolgálat munkatársainak a feladata. A kívánatos az lenne, ha az ország lakosságának legalább öt százaléka rendszeresen adna vért. Ezt nekünk itt a megyében majdnem sikerül „hoznunk”. Nem nagyon térünk el az európai átlagtól, de kétségtelen tény, hogy a rossz gazdasági helyzet erre is rányomja a bélyegét. A véradó aktivitás morális megfontolások miatt is kissé alábbhagyott napjainkban, de nincs vérhiány. A nyári időszakban ugyan a szabadságolások miatt kevesebb a vér, ezek kritikusabb hónapok, de átlagban, ha az egész évet vesszük figyelembe, megyénkben a betervezett véradók számát mindig tudjuk teljesíteni. Kiskőrös és környékén különösen szervezetten zajlanak a véradások és elegendő önkéntesünk van. Ez mindenféleképpen Sutus Etelka térségi titkár szervezőmunkáját dicséri, aki remek hálózatot épített ki az elmúlt évek alatt.

A neten sokszor keresnek különleges vércsoportú donorokat. Ezeket a felhívásokat a Vöröskereszt teszi közzé?

A Vöröskereszt ilyen úton nem keres véradókat. A felhívások valóságtartalmát nehéz megállapítani, előfordulhat, hogy egy kétségbeesett hozzátartozó keres ilyen módon segítséget. Ha valakinek ilyen igénye van, akkor sokkal célszerűbb megkeresnie bennünket, mert akkor szervezetten tudjuk az akciót lebonyolítani és a vér oda jut, ahol szükség van rá.

Szerteágazó az önök karitatív jellegű munkája is, hogyan lehet mindezt koordinálni?

Elsődleges feladatunk az egész évben folyamatosan végzett szociális munka, a rászorulók segélyezése, segítése. Sajnos egyre több a rászoruló és egyre kevesebb az adományozó. A társadalom elszegényedését nagyon jól érzékeljük, és ebből következik, hogy az igények mindig meghaladják a lehetőségeket. Mi azt tudjuk szétosztani, azt a ruhaneműt, élelmiszert, tisztálkodó szert, amit nekünk is eljuttatnak adományként. Ez településenként változó, hiszen az adományozási lehetőség nagymértékben függ az adott helyen élő vállalkozások számától, lehetőségeitől, valamint az ott élő emberek szociális érzékenységétől. Önkénteseink díjazás nélkül végzik feladatukat, az ő lelkesedésük, tenni- és segíteni akarásuk nélkül nem működne ilyen olajozottan a rendszer.

Boda Zsuzsa