„Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek.” (Márk evangéliuma 4, 24) Dakota indiánok imádkoztak így: „Nagy Szellem! Segíts meg abban, hogy ne ítéljem meg a másik indiánt addig, amíg legalább két hétig nem jártam a mokaszinjában.”

– Valóban, oly könnyen mondunk ítéletet a másikról! Pedig kinyomozhatnánk, mi gondja, baja lehet, ami éppen motiválja érzelmeit, viselkedését. Jézus igazsága talán leghamarabb a családban mutatkozik meg. Ahogy bánok fiatalként a szüleimmel,  a nagyszüleimmel, azt a bánásmódot kapom majd vissza öregkoromban a gyerekeimtől. Nem véletlen, hogy az egyetlen parancsolat, a negyedik, amelyhez Isten ígéretet is fűzött: tiszteld a szüleidet, s akkor majd hosszú életed lesz a földön. Idősotthonok magányában eldörzsölt  könnycseppek tanúsítják ezt! 

Egyszer egy házasságtörő asszonyt vittek Jézushoz, hogy ítélje el őt. Persze, provokálták Jézust, vajon megkövezteti-e a szerencsétlent. Jézus válasza örök érvényű: „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!” A kettős mérce ma a nagypolitikától lefelé, minden szinten elfogadott, pedig teljességgel erkölcstelen. Az önmagával szemben meszszemenően elnéző, de a másikat szigorúan elítélő magatartás ma sajnos természetes. Ahol hiánycikk a szeretet, ott diadalt ül az ítélkezés. Ha a szeretet lenne a mérték, a sarkából is ki lehetne forgatni ezt a világot!

LGy