Május elsejétől csak azok a cukorbetegek kapják 100 százalékos támogatással az analóg inzulinjukat, akik vércukorértéke tartósan 8 százalék alatt van. Az egészségügyi rendeletről dr. Martinkó István háziorvos osztotta meg véleményét lapunkban. A cikk nyomán olvasói levelet kaptunk.

- Több, mint húsz éve vagyok cukorbeteg. Kezdetben csak gyógyszerrel kezeltek, aztán jött az szurkálás. Soha nem tudtam elfogadni a helyzetet, amivel nap, mint nap szembe kell néznem. Hiába a sok szakkönyv, az orvosi tanács, a legtöbb dolgot magunkon kell kikísérleteznünk. Valamikor azt mondták, a diabetes úri betegség. Most már tudom, nem a betegség az úri, hanem a kezelése! A diéta többszörösébe kerül, mint a normál étkezés. És akkor még nem beszéltünk a vércukorméréshez szükséges tesztcsíkról. Napi hétszer-nyolcszor kellene használni, ami havonta meghaladná a 7-8 ezret is. Ha egy társbetegség vagy más nyavalya megtámad, minden addigi rend felborul. Ezért vallom, nem lehet határérték alatt tartani a vércukorszintet. Elég egy stressz, egy megcsúszott étkezés, és már is vége a tervnek. Nagy gondnak tartom, hogy a városban megszüntették a cukorgondozót. Ha segítségre van szükségem, 3-4 hónap múlva kapok időpontot a kiskunhalasi kórházban. Úgy vélem, a problémámmal nem vagyok egyedül. Sokan vagyunk a városban is, akik kénytelenek vagyunk ezzel a betegséggel együtt élni. Több felvilágosításra lenne szükségünk. A háziorvos nem mindig ér rá, hogy ezzel foglalkozzon, és nem is a szakterülete. Vannak ugyan civil szervezetek, de az kevés. Több tanácsra, több közös tapasztalat-átadásra lenne szükség. Ezzel a rendeletmódosítással szerintem büntetik a beteg embereket. De miért pont minket? Mi van a drogfogyasztókkal, az alkoholistákkal, a dohányosokkal, miért nem azoktól veszik el a kezelésük támogatását, akik szándékosan károsítják az egészségüket?