Szorgalom és kitartás, no meg áldozatkészség, ez az alapja álmaink megvalósulásának, a sikernek - adta útravalóul a gimnázium végzős diákjainak a Németországban élő, ám magát kiskőrösinek valló Csővári Csilla. Az ismert és elismert operaénekesnő egykori alma matere felkérésére tartott előadást a középiskolában. Szavait több mint százan hallgatták: tanulók, egykori diáktársak és tanárok.

Régi szép hagyomány a helyi gimnáziumban, hogy egykor az iskola falai között végzett példás életutat magáénak tudó hírességet hívnak vendégségbe, adjon útmutatást az érettségi előtt álló tanítványoknak. Tavaly Aszódi Attila atomfizikus látogatott vissza egykori középiskolájába, idén az európai operaházakban otthonosan mozgó énekesnőt, Csővári Csillát hívták vendégül, aki az életéről mesélt.

- Az általános iskola utolsó évében új énektanárt kaptunk, aki olyan megnyerő személyiség volt, hogy egy pillanat alatt megszerettem a muzsikát, az éneklést – kezdi történetét Csilla.  - Akkor még eszem ágában sem volt, hogy ezt az életpályát válasszam, a kertészeti szakközépiskolába jelentkeztem. Farkasné Szabolcsi Ildikó, szeretett énektanárom és példaképem invitálására kezdtem járni az iskolai énekkarba, majd néhány hónap után megkérdeztem, járhatnék-e hozzá magánórákra. Ildikó személyisége annyira meghatározó karakter volt, hogy szinte ittam a szavait. Érettségi körül megpendítette, ének szakon tanulhatnék tovább.

Mit szóltak ehhez a szüleid?

- A fejüket fogták! A család abban bízott, hogy kertészeti főiskolára megyek. Kaptam azonban egy lehetőséget, egy évig itt maradtam a technikumban, ezalatt Ildikó felkészített szolfézsból, és megpróbáltam a konzervatóriumot. Elsőre felvettek, szinte csont nélkül. Kitartó tanulás, szorgalom, és apránként meneteltem egyre feljebb, egészen a zeneakadémiáig. Ahova ugyan nem volt könnyű a bejutás, mert 90 jelentkezőből csupán kilencet vettek fel, de nekem sikerült. Igaz, mindent megtettem érte. Hihetetlen lelkesedés volt bennem és motiváció. Enélkül semmilyen álom nem válhat valóra.

Hogyan jutottál ki külföldre?

- Ötödéves voltam a zeneakadémián, amikor egy Erasmus ösztöndíj lehetővé tette a kiutazást. Párom, Gábor akkor már Berlinben tanult, ő javasolta, hogy kövessem. Egyébként mindenkinek tanácsolom, hogy kutassa fel az efféle külföldi lehetőségeket, mert így megnyílik a világ az ember előtt. Ha másért nem, a nyelvek elsajátításáért, a nemzetközi vérkeringésben való aktív részvételért fontos. Szóval kikerültem, de ott sem nyíltak elsőre az ajtók. Óriási szerencsém volt, hogy újra nagyszerű tanárt kaptam, aki megalapozta a szakma iránti alázatomat. Persze az ösztöndíj nem mindig volt elég a megélhetéshez. Más ösztöndíjakat, támogatásokat is felkutattam, sőt munkát is vállaltam a tanulás mellett. 

Végül nem jöttél haza. Miért?

- Még két évre beiratkoztam a berlini zeneakadémiára, és elvégeztem az operaénekes és ….. szakot. Amikor végeztem, rájöttem, hogy nincs hová hazajönni. Magyarországon csak egy operaház működik, ahová rengeteg a jelentkező. Németországban szinte minden nagyobb városnak van saját operaháza, színtársulata, sokkal nagyobbak a lehetőségek a művészetek terén.

Eddig a kölni operaház tagja voltál. Most viszont Nürnbergben élsz.

- A párom Nürnbergben kapott állást, ezért úgy döntöttünk, hogy szabadúszó leszek, és felvállalom az utazás nehézségeit. Igaz, csak szeptembertől lesz így, majd kiderül, mennyi ideig bírjuk. Most úgy látom, csupán szervezés kérdése az egész. 

Egyébként életem legnagyobb fellépésére készülök, mondhatnám viccesen. Idén augusztus18-ra tervezzük az esküvőnket, itt Kiskőrösön. 

Az álmod valóra vált, de nem volt könnyű volt az út idáig.

- Egyáltalán nem. Ezért mondtam a legelején, hogy rengeteg áldozatot kell hozni a siker érdekében. Meg kell tanulni alkalmazkodni, nyelveket kell tanulni, és szorgalmasan készülni minden egyes megmérettetésre. És mondjuk ki, a honvágy is megnehezíti a külföldön élő, hazáját szerető emberek életét. De álmodni kell, enélkül nem szárnyalhat az ember. Ha lépésenként haladunk, fokozatosan egyre nagyobb célokat tűzünk ki, akkor nem érhet csalódás.

Neked van még nagy álmod?

- Hogyne. Egyszer a Magyar Operaház színpadán szeretnék énekelni, úgy, hogy a szüleim is lássanak. Biztosan könnyeket csalna mindannyiunk szemébe!

vnm