Van mit javítani a magyar egészségügyi hálózaton. Sajnos...! Saját tapasztalat mondatja velem. S bár tudom, emberek dolgoznak ott is, és itt elsősorban az egészségügy legfelső vezetésére gondolok - tévedni pedig emberi dolog, azért mégis...

A közelmúltban eszméletvesztéshez közeli rohamot kaptam a munkahelyemen, reggel 8 órakor. Ügyelethez kollégáim már nem fordulhattak, háziorvos pedig nem vállalta, hogy a helyszínre jöjjön. Ezért munkatársaim vittek dr. Lányi Borika doktornőhöz, aki - őszintén mondom - mindent megtett a gyors ellátásom érdekében. A tünetek azonban nem csökkentek megfelelően, így mentőt kellett hívnia.

Csak ennyi jár nekünk?

Két óra várakozás után érkezett meg a mentő, hogy beszállítson a halasi kórházba. El kell mondani, nem az ő hibájuk, hogy kevesen vannak a feladathoz. Ami nem kevés, sőt rendkívül sok, így sürgősségi sorrendbe kell állítaniuk a szállításokat. S vélhetően nem voltam közvetlen életveszélyben, ezért a sor végére kerültem. Csörgő-zörgő, ezeréves kocsival rohantak velem a kiskunhalasi sürgősségi osztályra, ahol stabilizálták az állapotom: végül is révbe értem.

Élek, bár tortúrám során számos kérdés merült fel bennem: miért kell egy mentőre két órát várni? Mi történik, ha a mentősök nem olyan felkészültek és figyelmesek, mint akikkel ezúttal összehozott a sorsom?
Miért, miértek...

Ez a magyar egészségügy: ilyen a mi egészségügyünk Kiskőrösön.
S ha már a témába belecsöppentem, magamon tapasztaltam az egészségügyi hálózat hibáit, felvállaltam: utánajárok, mi a helyzet valójában a sürgősségi ellátással? Mi a véleménye az itt élőknek a kiskőrösi ügyeletről?

Pihenje ki az infarktust?

A 44 éves, háromcsaládos édesapát légszomjjal, izzadással, és mellkasi fájdalmakkal vitték be hozzátartozói az ügyeletre. Nagyon kedves doktornő fogadta, aki EKG-t is készített a beteg állapotáról.

Adott neki egy injekciót, majd otthonába bocsátotta azzal, hogy pihenjen sokat, nincs komolyabb probléma. Mint később kiderült, nem így volt. Amikor ugyanis a családtagjai, nem fogadva el a doktornő diagnózisát, maguk szállították a szegedi klinikára, kiderült, infarktuson esett át a férfi. Csak annak köszönheti az életét, hogy rokonai továbbvitték, és szakorvosi vizsgálatot kértek - természetesen (?) privát betegként.

Egy másik kisgyermekes családapa reklamációja is megdöbbentett. Kislányukat magas lázzal vitték be az ügyeletre, mert már semmilyen módon nem tudták csillapítani azt. Az ügyeletes orvos addig szóba sem állt velük, amíg a TAJ-kártyát be nem mutatták. Persze, éppen az maradt otthon a nagy ijedtségben.

A kétségbeesetten síró, alig 1,5 éves kislánnyal hazarohantak, s mire visszatértek, már nem volt orvos: közben ugyanis vidékre hívták. Azóta magánrendelésre viszik inkább a gyereket, és fizetnek érte, csak azonnali segítséget kapjon a kicsi.

Jó vélemény is van

Torgyik Jánosnénak viszont jó tapasztalatai vannak. Nem sokszor kellett ügyelethez fordulnia, akkor azonban sosem csalódott. Egyszer kiment a válla, ezt a sérülést helyben nem tudták meggyógyítani, így Kiskunhalasra küldték. Nagyon kedvesek voltak vele, segítőkészek, és megfelelő ellátást kapott. A környezetében sem hallott negatív kritikát a sürgősségi ellátásra. Főként amióta két orvos van, szinte mindig elérhető legalább egyikük - mondja.

Farkas Attila is ezt a véleményét osztotta meg velem:
- Nincs rossz tapasztalatom az ügyelettel. Igaz, nem vagyok egy notórius orvoshoz járó, de még a családtagjaim sem kerültek kellemetlen helyzetbe, mert az ügyelethez kellett fordulniuk. Az orvos-beteg viszony a bizalmon múlik. Ha gyors ellátásra lenne szükségünk, bízhatunk a tudásukban, segítőkészségükben. Magam még csak rossz véleményt sem hallottam róluk.

TAJ kártya és életveszély

Dr. Kokrehel Hajnalka, az ügyelet vezetője először a konkrét esetekre reagált:
- A TAJ-kártyás esetben a kollégák a legnagyobb rendben jártak el. A gyermek láza ugyanis nem jelent önmagában életveszélyt, annak csillapítása szülői feladat. Amennyiben egyéb, azonnali beavatkozást nem igénylő probléma nem merült fel, az ellátást csak akkor végezhetjük el, ha a beteg igazolja az ellátásra jogosultságát.

Nagyon sok a külföldi, többnyire térítésköteles ellátású személy, akiknél egy-egy vizsgálat 15 ezer forintba kerül. Akinek nincs TAJ kártyája, nem tehetjük meg, hogy ettől eltekintünk. A kártyával mindenkinek igazolni kell magát. Hangsúlyozom, kivételt képez, ha életveszélyről van szó. Ebben az esetben tehát a kollégák jól mérték fel a helyzetet.

- Az infarktus-gyanús betegről nem tudok nyilatkozni. Személyesen nem kaptam reklamációt. Azt azonban el kell mondanom, ha valamelyik kolléga munkájával probléma adódik, azonnali hatállyal áthelyezzük. Nem engedhető meg, hogy egy tévedéssel kockáztassuk az orvos-beteg közötti alapvető bizalmat. Vezetőként azt látom, hogy jelenleg egy nagyon jó ügyeleti csapat állt össze Kiskőrösön.

Hat gyermekorvos van a vidékiek között, és több sebész rezidens. A legtöbbjük már szakvizsga előtt áll, tehát gyakorlattal rendelkezik. Három éve nem volt panasz rájuk. A legtöbben mentőznek is, így az életmentésben is jártasak. A mi tapasztalatunk az, hogy a sürgősségi ellátást 70-80 százalékban nem azok veszik igénybe, akiknek indokolt lenne. Így adódhat olyan szituáció, amikor nem ahhoz jut el előbb az orvos, akihez a legsürgősebb lenne. De két orvossal megfelelő ügyeleti ellátást tudunk biztosítani.

Költözik az ügyelet

A jövőről Kokrehel doktornő elmondta, felmerült a lehetősége, hogy a szakrendelő felújítása alatt kettéválasztanák a kistérségi ügyeleti rendszert, és így az egyik telephely Soltvadkerten lenne. Ezt ő támogatta volna, azonban a dupla helyszín olyannyira megnövelte volna a költségeket, hogy az ügyeletet ellátó Emergency Service Bt. nem vállalta a többletfinanszírozást.

Így marad minden egy helyen, Kiskőrösön. Május végén, ahogy megkezdődik a Kossuth utcában az új rendelőintézet kivitelezése, az ügyelet átköltözik a Tescoval szembeni Tüdőgondozó épületébe, és ott fogadják majd a sürgősségi ellátásra szorulókat.