Időzített bomba a cigánysoron Nyomtatás E-mail
Írta: sajtoteam   
2013. január 04. péntek, 07:46

A rendelőintézetben várakoztam, amikor mellém szegődött egy cigányasszony. Három gyerek lógott rajta, kócosan, maszatosan sírdogáltak. S mivel a várakozás hosszúnak ígérkezett, beszélgetni kezdtünk. Chicago van nálunk, Chicago – ismételgette,  miközben megdöbbentő történetet osztott meg velem. 

Hogy valójában mi történik, és még mi történhet a kiskőrösi Délibáb utcában, arról kevesen mernek beszélni. A Kiskőrösön élő közel 450 fős roma lakosság közel ötöde él a városnak ezen a részén. Elszigetelten, hiszen fehér ember nem igazán merészkedik közéjük. Az utca rét felőli végén alig néhány házban, tucatjával élnek. Getto. Aki oda születik, nem tud, és nem is akar kiszakadni a környezetéből. 

A környéken lakók évek óta panaszkodnak: agresszívek, lopnak, durván beszélnek mindenkivel. Volt, aki még a segítségére kiérkező mentőst is megverte. Többen ismerős arcok a bűnügyisek előtt éppúgy, mint a börtönökben. 

- A soron szinte senkinek nincs munkája. Se nőnek, se férfinak. A legtöbben leszázalékoltak. Öt-hat öngyilkossági kísérlet után pszichológiai papírral kapják a havi juttatást. Többet, mintha elmennének dolgozni, főleg közmunkásnak. Azok heti tízezerért melóznak, a segélyből ennél többet tesznek zsebre. Na, meg ott van a családi pótlék. Az se kevés, mert a legtöbb gyerek értelmi fogyatékossá van lefokozva – mondja az asszony. Így több pénzt kapnak rájuk, és az iskola is jól jár. Igaz, azt, hogy mi lesz belőlük, senki sem firtatja. Egy családban nem ritkaság az öt-hat gyerek. Nagyon sok most a kicsi. A legnagyobb probléma, hogy az utóbbi időkben már drogoznak is – súgja bizalmasan az asszony, miközben óvatosan körülnéz. - Egyesek úgy be vannak lőve, hogy beszélni sem tudnak, csak vihognak, vagy néznek ki a fejükből. Nem csak a fiatalok, az idősebbek is, így legalább nem kell szembesülni a szegénységgel, a nincstelenséggel. Nem drága szereket használnak, nehogy azt gondolja – magyarázza az asszony, - nyugtatóznak. Van, aki 5-6 szemet is bevesz, aztán kómás egész nap. Legalább nem fázik, mert úgysem érzi! Olyan is van, aki még a gyerekek elől sem rakja el a bogyókat. El tudja képzelni mi lesz itt, ha hozzászoknak a szerhez, és pénz kell a következő adag beszerzéséhez?

Ez azért régebben nem volt így! Berúgást, részeg hőbörögést, veszekedést hamarabb hallottunk a porták felől, de most már ködös kábulatban ténferegnek: mintha valaki szándékosan megszórta volna őket valamilyen szerrel. Egyesek szerint beetetés folyik. 

- Nem is olyan régen lapunk hasábjain számoltunk be egy karitatív akcióról. A Baptista Egyház segítő jobbot nyújtott a Délibáb utca lakóinak. Istentiszteletet tartottak és a romamisszió keretében vetőmagot is osztottak a rászorulóknak.

Ez sem vitte előbbre a sorsukat?

- Még kút sincs. Miből locsoltuk volna a veteményt? Sokszor vágják a fejünkhöz, hogy Istentől meg az önkormányzattól várjuk a segítséget, de magunk nem teszünk érte semmit. Belegondolt már valaki, hogy milyen cigánynak lenni? Még a magyarnak sincs munkája, hova vennének akkor fel cigányt? Pedig mi nők elmennénk dolgozni, lehet, hogy hamarabb, mint az emberek. Ez a két kicsi már az unokám, csak a nagyobbik az enyém. Betegesek, taknyosak, gyógyszer kellene, de pénzem nincs. Nem aludtunk egész este, úgy krahácsolnak – mondja.

Nem hagytak nyugodni a hallottak, így elmentem a Délibáb utcába. El kell mondanom, hogy azok a romák, akikkel találkoztam, nem voltak ellenségesek. Sőt volt, aki még a saját házába is beengedett, hogy megnézzem a körülményeiket. A kerítésen gyerekruhák száradtak, odabenn kis kályha csiholta a meleget, talán a környéken gyűjtötték hozzá a gallyakat. A többgenerációs együttélésben mindenkinek megvan a maga kis helye, viszonylagos renddel. Munkanélküliségről panaszkodtak, és arról, hogy sehonnan nem kapnak segítséget. Hogy miből élnek, arról nem szóltak. Az uzsora szó hallatán pedig egyenesen elzárkóztak a további beszélgetéstől. 

Sztojka László a helyi cigányság elfogadott vezetője. Hogyan lehetne megtalálni a kiutat a mélyszegénységből – tettük fel neki a kérdést.

- Jól el lett rontva a cigányság - mondja. - Évtizedeken át kapták a segélyt, nem kellett érte tenni semmit. Most az a legfontosabb, hogy dolgozzanak, és annak persze lássák az értelmét is. Azt tervezzük, hogy még az idén megszervezünk egy szociális szövetkezetet. Ennek kiváló példája működik Borsodban, Szabolcsban, és még sok helyen az országban. Tőlük vennénk át a tapasztalatokat. Pályázni szeretnénk fóliasátrakra, földbérletre, ahol a szövetkezet tagjai, a hátrányos helyzetű cigány és nem cigány lakosok maguk termelhetik meg a konyhára valót. A fölösleget pedig értékesítenék. A környéken éppen elég parlag terület van, kétkezi munkás is akadna közülük. A mezőgazdasági tevékenységek javához szakképesítés sem kell. Összeírjuk a  munkaképeseket, és szervezett keretek között keresünk mezőgazdasági munkát nekik. Soltvadkert erre jó példa, ott csak akkor jelentek meg a román vendégmunkások, amikor a helyi cigányság már kevés volt az idénymunkára. Ha látják értelmét a napszámnak, lesz mit enniük, sőt még a piacon eladni is, akkor ragadós lehet a példa. Az iskolákra nem foghatják, hogy kirekesztettek. Minden oktatási intézmény maximálisan betartja a szabályt, sehol sem találkoztunk megalapozott panasszal. A pedagógusok konstruktívak, a családvédelem is ellátja a feladatát. A romák életkörülményeinek javítására hoztuk létre az Anyasegítő Napközit, és a mosodát a Kossuth utcában, hiszen sok cigány család házában a vizet és villanyt is kikötötték a tetemes tartozások miatt. 

- December 4-én a droggal kapcsolatban tartunk egy beszélgetést, felvilágosító előadást a közösségi házunkban, melyre várjuk a családokat. Nyíltan és őszintén kellene ezekről a gondokról beszélni, hiszen a probléma egy idő után félő, hogy nem marad a város szélén és nem csak a romákat veszélyezteti. Halljuk mi is, hogy a kilátástalanság és bizonytalanság miatt egyre többen nyúlnak bódító gyógyszerekhez. A drogfüggőségről pedig köztudott, hogy az alvilág és a keményvonalas bűnözés melegágya – nyomatékosítja az elhangottakat Sztojka László.

 


A cikkekhez és galériákhoz a hozzászólás csak regisztráció után lehetséges.

 

 
Hirdetés