Júniusi útmutató (2011) Nyomtatás
Írta: Vladika Zsófia   
2011. június 01. szerda, 14:23

„Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri járandóságát, mégis ínségbe jut.” (Példabeszédek könyve 11,24.)
Amikor az ember elolvassa ezt a mondatot, rögtön tiltakozik ellene minden porcikája. Az nem lehetséges, hogy ha többet adok, akkor több jut nekem. Nem ezt látjuk a világban, nem ezt érezzük a pénztárcánkon. Milyen hatalmas ellentmondás van ebben az egyetlen mondatban. Azt is mondhatnánk, hogy közgazdaságilag nem állja meg a helyét. Hiszen azt látjuk, hogy egyre drágább az élet, egyre többet kell fizetnünk ugyanazért az életszínvonalért.

Ezért aztán az ember kuporgat, hogy meg tudjon élni. A világ meg is követeli az embertől ezt a fajta a látásmódot, de a baj ott kezdődik, hogy nem csak az anyagiak terén vagyunk fukarak egymással, hanem ez a fajta látásmód kihat egész gondolkodásunkra, érzelemvilágunkra.

Nem adok a szeretetemből, figyelmemből, energiámból, szabadidőmből sem Istennek, sem embernek. Ez a gondolkodás befolyásolja egész életünket. Nem adunk senkinek semmit, hogy nekünk több maradjon. De mi marad nekünk?

Egyetlen dolog van a világon, amelyet, ha bőven osztogat az ember, akkor egyre több lesz belőle.
A szeretet.

Az valóban akkor gyarapszik, ha osztogatjuk. Az nem olyan, mint a pénz.
Ha nem tudsz adni a másiknak, mert neked sincs, akkor adj neki egy jó szót, egy vigasztaló mondatot.
Ha te sem bővelkedsz anyagi javakban, akkor adj egy mosolyt embertársadnak, hogy megerősítsd benne: érdemes élni.

Ha nem tudsz kézzel fogható dolgot adni az embereknek, akkor nyújts egy segítő kezet a rászorulónak, siess oda a bajbajutotthoz, lásd meg, hogy van szükség egy közösen elmondott imára.

„A szeretet, egy mosoly, egy jó szó nem kerül semmibe sem, mégis sokat jelenthet annak, aki kapja, de annak is, aki adja”