Füstös kis kocsmák, halk zenegép, kártyázó férfiak, a pultban mosolygó nagykeblű felszolgáló, a söntés előtt cimborák hada - sok helyen ez már csak a múlt. A gondűző találkozóhelyek nosztalgikus hangulatból mára csupán a műanyag lambéria maradt, és néhány megsárgult fotó a falon. 

Kocsmatúrám során alig találkoztam törzsvendéggel. Itt-ott lézengtek ketten-hárman, ők is csak néhány percre tértek be. Kiskőrösön közel 40 vendéglátóhely üzemel, a legtöbb gyakran üres. A kultikusnak számító poharazók sorra zárnak be. 

- Tetőzik a válság - mondja Szentgyörgyi János, aki 12 éve van a szakmában. Két kocsmát üzemeltet, 12 éve a Baross utcai Popeye-t, hat éve pedig az Okolicsányi utcában az Extrémet. - A hatóság nem vállalkozóbarát – mondja. - Azt terveztük, összefogunk, és megkeressük a polgármestert és a rendőrkapitányt, mondják meg, hogyan feleljünk meg a szabályoknak, hogy adót tudjunk fizetni. Rendőrök vadásznak a kocsma oldalában a vendégekre. Mi sem vagyunk hívei az ittas vezetésnek, de minket lehetetlenítenek el, ha a kocsma tövében szondáztatnak. Amelyik vendéget itt büntetik meg, nem jön többet, az biztos. A nyáron a szőlőből tekert be egy idős bácsi ezeréves bicajával, megivott nálunk egy pohár hideg sört, és 15 ezer forintot fizetett a rendőröknek! 

- Másfél éve üzemeltetem a Bázist, de januártól zuhanórepülésben vagyunk. Sőt, voltak olyan hónapok, amikor a nullás zárásnak is örültünk – mondja Lengyel László a Bázis Söröző üzemeltetője. - A dohányzás korlátozása is betett a kocsmáknak, nem tartjuk igazságosnak, hogy kizárólag a szabadtéren lehet füstölögni. Nekünk ez külön gond, mert a kocsma előtti rész közterület, nem tudok kerthelyiséget kialakítani. Nem lehetett volna a szabályokat úgy alakítani, hogy a füstölgők is fedett, ám elkülönített helyen hódolhassanak szenvedélyüknek?

Júliustól dohányterméket árusítanunk sem lehet, csak kijelölt helyeken. Össze kellene fogni a környéken kocsmát üzemeltetőkkel, hogy közösen oldjuk meg, mert ha a város másik felén lesz a dohánybolt, a kocsmába járók elvándorolnak. A vendég ott fog inni egy pohárkával, ahol megveszi a cigijét is - ez tuti. Fontos az árukapcsolás, viszont a jelenlegi trafiktörvény nem engedi meg, hogy mi is labdába rúgjunk. Újabb üzlethelyiségben sem gondolkodhatunk, azt ki is kell termelni. Újabb kör a szakadék felé. Pedig fontos, hogy egymásba kapaszkodva, helyben oldjuk meg a problémákat. Én magam is azon vagyok, hogy csak helybeli termelőtől veszem meg az árut, a Trepákéktól a pálinkát, a Szlovákéktól a bort, a Ridegnétől a csipszet, és helyi italkereskedőtől a többi árut. Legalább magunkat segítsük, más úgysem fog!

- Sok szabályt átvettünk a nyugati államoktól, de sajnos csak a rosszabb oldalát - veszi át a szót Szentgyörgyi János. - Amerikában, például megihatsz két pohár sört, ha vezetsz, de ha balesetet okoztál, keményen megbüntetnek! Nincs eltusolás, nincsenek sógor-koma-jóbarátok. Rád fogják a stukkert rögvest. De hagynak élni! Mi itt a kis kocsmáinkban még egy szülinapot sem tudunk megtartani, mert a szomszédok már este tíz előtt kihívják a rendőrséget, hogy zaj van. Nincs tolerancia semmivel szemben.

- A másik érvágás a játékgépek beszüntetése volt - folytatja a panaszt Szabó Janika, aki a legtöbb kocsmát üzemelteti a környéken. A bevétel súlyos részét veszítettük el ezzel a rendelettel. Megértjük a jogalkotókat, hogy ezzel a szenvedélybetegeken akartak segíteni, de… és mindig ott van a de! Biztos, hogy így kigyógyulnak? Biztos, hogy ezzel visszaszorulnak az uzsorások? 

Kérdések vannak bőven. Jelenleg a legtöbben várakozó állásponton vagyunk. Ma kocsmát eladni nem egyszerű, kutya sem érdeklődik utána. Voltak évek, amikor még veszekedtek is érte - nosztalgiázik Szabó Janika. Majd egy órán át sorolták a tulajdonosok a problémákat. Megtehették, míg ott voltam, alig három-négy vendég nyitott ajtót a kocsmákban. Mély csend honolt a szebb napokat megért szórakozóhelyeken, hiszen a zenegépeket sem üzemeltetik, az óriási szerzői jogdíj miatt. De legalább meleg volt. Vagy az sem tart már sokáig?

vnm