A közelmúltban a nemzetközi média sokat foglalkozik Görögországgal, a görögökkel. Egy főre vetítve médiafelületben a világon talán csak Izrael kap tartósan nagyobb figyelmet. Görögország az ország államadóssága miatt került az érdeklődés középpontjába. Tekintettel arra, hogy súlyos problémák merültek fel annak visszafizethetőségével, azonnal lustának kezdték híresztelni a görögöket az aggódó felkent bértollnokok. 

A lustaságnak alaposan ellentmond az Eurostat adata, amely szerint 2001-2006 között hazánk mellett éppen Görögország volt az a hely az EU-ban, ahol a munka termelékenysége rohamosan nőtt, míg másutt a közösség országaiban csökkent. Görögjeink többet és jobban dolgoztak, hasonlóan hozzánk és mégis velünk együtt az államuk adóssága rakétaként emelkedett. A logika szerint éppen csökkennie kellett volna az adósságnak növekedés helyett, hiszen a több és jobb munka eredményéből jutna az adósságokra is. Azt végképp nem lehet mondani, hogy a görögök a hatékonyabb munkájuk eredményét  is felélték, és ezen felül még hitelből is fogyasztottak. Az ország fizetési mérlege ennek éppen az ellenkezőjéről tanúskodik, arról, hogy a többletből sokat teljesítettek külföld felé kamatokra. Megéri tehát a dolgok végére járni és kibogozni az ellentmondást. A baj az euró zónába való belépéssel kezdődött. Ma már a napnál világosabb, hogy ez csalással történt. Azok „segítettek”, akik most a görögmentő kúrákról döntenek. Nagy lett az ára, hogy segítségükkel több milliárd dollár görög adósságot akkor eltüntettek, mert az eltüntetett adósságok egy évtized múlva megsokszorozódtak. (Mire nem jók a híres-nevezetes derivatív pénzügyi üzletek?) A görög storynak ez a részlete ugyanúgy szigorú államtitok, mint ahogy az is, hogy miért kellett Olaszországnak a „szakértői” kormány által beszedett adótöbblet több mint felét egy összegben átutalni egy amerikai adósságeltüntető bank-varázslónak. A titkot is ugyanazok őrzik, akik egy évtizede az önbecsapó, de rendkívül költséges svindliket  csinálták. Ők ma a görögmentő csapatok kapitányai. Miként is folyik a mentés? Nagyon jó hírnek tűnik, hogy adósság elengedésre került sor. Korábbi nagyon magas kamatozású papírokat kisebb összegű, hosszabb futamidejű és alacsonyabb kamatozású papírokra cseréltek a hitelezők, akik éppen azokat birtokolták, főként bankok. Bizony ezen vesztettek, kár tagadni. De miért is van az Európai Központi Bank? Pontosan azért, hogy kompenzálja a veszteségeket. Meg is tette. A bankok korlátlan mennyiségben vehettek fel három éves hitelt 1%-ért, amikor az EU-ban az átlagos infláció 2,5-3% körül van. Ez nagyvonalú ajándéknak számít. A teljes összeg mintegy 1000 milliárd euró. Ami veszett a görög réven, az megjön a vámon a mondás szerint. Az 1%-os pénzből lehet 8-9%-os pénzt csinálni másutt, ahol még nincs bedőlés, jól áll a fizetési mérleg, de zsarol a „piac”. Ilyen ország egyebek mellett hazánk. A nyugdíjalapok, akik viszont korábban vettek görög papírokat, nem kaptak kompenzációt, ők tényleg nagyot buktak. Mindenek előtt a görög nyugdíjalapok, mert a hazai papírt elsősorban a hazai alapok veszik. Kevesebb lesz a nyugdíj, nem csak az állami, hanem a magánnyugdíj is. Meg a bérek is. Szóval mentik a görögöket, bérből élőt és a nyugdíjast! Ezek teszik ki a társadalom 98%-át. Őket nem mentik, hanem sanyargatják, a hatékonyabb munkájukért kevesebbet adnak. A német polgár, meg a francia is viszont a görögökre, a 98%-ra haragszik, mert szerinte lusta, mert az ő pénzét akarja, ahelyett, hogy dolgozna rendesen. Valóban az ő pénzüket akarják, csak éppen nem a görög 98%, hanem a nemzetközi bankok. Az 1%-os ajándékpénzek miatt romlik az Európai Központi Bank eredménye, akinek az eurózóna országai a részvényesei, tehát ők járnak rosszabbul, amiért valóban a német, a francia, a holland polgár fizet majd. Azzal, hogy a görög mentőcsomag miatti felelősséget sikerült a lakáj média segítségével a ”lusta” görögök nyakába varrni, vettek egy mély lélegzetet és a közeljövőben várható veszteségeiket is az európai népekkel, az adófizetőkkel akarják megfizettetni. Erről szól a pénzügyi tűzfal, a maga 800 milliárd euró összegével. Szükség esetén ezt az államok veszik fel, és a bajba jutott államoknak kölcsönzik. Ezek az államok azonnal továbbítják az összegeket a hitelező bankokhoz. A bankok ismét kint lesznek a bajból. A „megsegített” államokban meg jöhet a megszorítás. Ha nem megy a megszorítás és beáll a fizetésképtelenség, akkor a tűzfalat összegründolók is veszítenek, tehát a német, francia, holland adófizető, tehát az EU polgárai. A kérdés már csak az, hogy az EU Bizottsága és Parlamentje, valamint a tagországok kormányfőiből álló Tanács az EU polgárainak, vagy a bankok érdekeit képviseli. Választ már a közelgő görög parlamenti választások után kapunk. 

 Boros Imre 

közgazdász