2012. hanuár 17. Hír jött, hogy az osztrák kormány sebbel-lobbal nemzetközi pénzügyi értekezletre küld meghívókat, Kelet és Közép Európa adósságválságának megakadályozását célként megjelölve.

 Még örülhetnénk is, de mégsem, hiszen más érintett fővárosok mellett Budapestre nem érkezett meghívó. (Lehet, hogy a macskaasztalnál üldögél azért néhány „honmentő mérvadó balliberális szakértő.”) Szóval rólunk, de nélkülünk tárgyalnak. Ott lesznek a nagyok az IMF-től, az EU-tól, az EBRD-től, az EKB-től, a Világbanktól. A bécsi hírharsona a Kurier a magasan eladósodott Magyarországot (hochverschuldenes Nachbarland Ungarn) emlegeti, mint veszélyes etalont. 

Érdemes a tényeket sebtében faggatni. Ausztria külföld felé mintegy 750 milliárd dollárral tartozik, minden osztrákra jut ebből 90 ezer dollár adósság és az ország adóssága felette van az osztrák GDP 200%-ának. Hazánk 150 milliárd dollárral adós külföldre, vállunkat egyénenként 15 ezer dollár nyomja és a GDP 115%-a az eladósodottságunk mértéke. A számok alapján a mi sarunk pihekönnyű az osztrákokéhoz képest, mégis ránk ragad a gyalázat, mint szamárhoz a nagy füle. Az is közismert, hogy az osztrákok rengeteg pénzt helyeztek el Kelet és Közép Európában, egyebek mellett Magyarországon. Nálunk a legtöbb bank osztrák tulajdonban van. Az itt lévő osztrák pénz külföldi tartozásunk jó egyharmada. A térségben meg kint van mintegy 200 milliárd dollárnyi osztrák pénz. De megérte ez nekik? Mi az, hogy nagyon is, mondaná Gyurcsány, ha egy őszinte szó valaha is elhagyta volna a száját. Ausztria a pénzt, eddig mint AAA minősítésű ország, átlagban megkapta 2-5-3%-ért, amit tovább helyezett a térségbe 7-9%-ért. Dolláronként nyert 5-6%-ot. Egy kihelyezett dollár hozadékán finanszírozni tudott további 2 dollárt. Ez azt jelentette, hogy neki a 750 milliárd dollár adósság semmibe sem került, pedig annak jó részét otthon használták fel. Az osztrák életszínvonalat tehát azok az országok finanszírozzák, akiknél a pénz ki van helyezve, hiszen a források az osztrák államnak erre is kellettek. Most meg itt vannak ezek a magasan eladósodott (hochverschuldenes) magyarok. Új kormányuk megunta, hogy fejőstehénnek nézik az országot és beleszólt a jövedelemelosztásba, a jövedelem egy csekély részét otthon akarja tartani. Ez tűrhetetlen, még a végén Ausztriáról is kitalálják, hogy el van adósodva. Intő jel, hogy a S@P egyet elcsent az AAA-ból, és ami maradt,(AA) arra is negatív kilátást adott. Ezt gyorsan meg kell beszélni  az éríntettekkel, de persze nem a kárvallottakkal. Erről szól ez a rapid módon összehívott tanácskozás. A francia leminősítés mögött is valami ilyesmi állhat. Közismert, hogy Görögországban ők is besokalltak, pénzük egy részének búcsút is inthetnek. De érintettek Portugáliában is. A hazánknyi ország 500 milliárd dollárral tartozik, ami a GDP 220%-a. Francia befürdés itt is lehet. A jelenlegi IMF vezér, hajdani francia pénzügyminiszter Cristine Lagarde idején Franciaország is derekasan növelte adósságát. Barosssó is volt portugál miniszterelnök, amikor nyakló nélkül adósodott az ország. Utána fedezték csak fel az EU-ban. Papademos görög miniszterelnök pedig az euróhoz való csatlakozáskor alkalmazott átverős trükkök idején volt a görög jegybank elnöke. A hajdani eladósítók, most már a rendcsináló nemzetközi szervezetek élén, de fura módon akarnak rendet teremteni. Erről szól a bécsi értkezlet. Azt kell megbeszélni az érintettek háta mögött egyebek mellett, hogy hazánk (hochverschuldenes Ungarn), hogy fizessen ezután is 6-7% felárat a hitelekért és viselje a „nemzetközi közösség” megvetését, ha a helyzeten egy kicsit változtatni akar a saját javára. Mint ahogy ezt a 2010-es választás után teszi. Nyilván azt is meg kell beszélni, hogy miként kell lehidaltatni a renitenseket, ha vonakodnak engedelmeskedni. Ebbe beletartozhat, hogy hazai „nyálas-taknyos” szakértői kormányt telepítenek a nyakunkra, támaszkodva a hazai komprádorok és médiasiserék közreműködésére, ha a spekulatív forintrontás, vagy adósságdrágítás nem hat. Ezt már megtették Görögországban és Olaszországban is. Ezek a ”demokratikus” nemválasztott kormányok. Az efféle megoldásokhoz nincs szükség az érintettek jelenlétére, de ebből kirajzolódik a kétsebességes Európa. („A macskaasztalnál azért gubbaszthat néhány honi szakértő.”) Mindennek azonban semmi köze az elfogadott európai eszmékhez, mint a kohézió, a felzárkóztatás. A gyakorlat teljesen más, az maga az új  gyarmatosítás, de kék színű, tizenkét csillagos lobogó, mint álca alatt. Így lesz, ha megint hagyjuk!

Boros Imre

közgazdász

Kedves Olvasóink! Örömmel tudatjuk, hogy jelen lapszámunktól kezdve önálló rovatot indít lapunkban Dr. Boros Imre közgazdász. A népszerű pénzügyi szaktekintély nemrégiben városunkban járt Lupták György ev. esperes meghívására. Ezt követően vállalta, hogy a tőle megszokott közvetlen, közérthető stílusban kommentálja a helyi újság olvasói számára a Magyarországon zajló pénzügyi, politikai folyamatokat. Ezúton ajánljuk figyelmükbe írásait.