Tokaj-Hegyalján kétnapos szakmai úton jártak nemrégiben az akasztói hegyközség tagjai Gubán Gyula hegybíró vezetésével. A borászok azért keltek útra, hogy olyan szakmai információkat gyűjtsenek, amelyeket itthon sikerrel kamatoztatnak.

- Csodákat is láttunk - mondja Gubán Gyula hegybíró. - Annak ellenére, hogy Tokaj-Hegyalján egészen mások a szőlőtermesztés feltételei és a borászatok körülményei, számos náluk tapasztalt szakmai fogás a Kunsági borvidéken is alkalmazható.

A közvetlen termelői borértékesítést a jelenleginél egyszerűbb feltételekkel
kellene támogatni – értettek egyet a két borvidék szakemberei.

Tanulmányutunkat a spanyol hátérrel bíró, Tokaj Oremus Szőlőbirtok és Pincészetben kezdtük. Bacsó András birtokigazgató előadását élmény volt hallgatni. Mint megtudtuk, szakmai vezetőként, még a fahordók alapanyagának kiválasztásába is belefolyik, a profizmus és az elegancia munkája minden területén érezhető.

Az akasztói borászok a pincészet megtekintése után a tolcsvai bormúzeumban tettek látogatást, ahol szemrevételezték a tokaji borvidék szőlő- és borkultúráját reprezentáló tárgyakat, megismerkedtek a térség szőlőtermesztésének és borászatának történetével. Különleges élményt jelentett számukra a muzeális borgyűjtemény megtekintése, amelyben több mint száz évre visszamenőleg őriznek mintát a tokaji aszú valamennyi évjáratából.

A Béres cseppről híressé vált család tulajdonában lévő - Béres Szőlőbirtokot és Pincészetet is meglátogatták. A világhírű mádi Royal Tokaji pincészetében Áts Károly főborász előadásából megtudhatták, hogy válogatott szüretelésű szőlőből, a magas cukorfokú must erjesztésére kiválóan alkalmas speciális élesztőgombával végzik az erjesztést. A Benkő Borházban a borturizmusban rejlő lehetőségekből kaptak ízelítőt.

- Megerősítettek bennünket a borturizmus fontosságáról, de azt is láttuk, hogy az adminisztrációs és engedélyezési eljárások nehezítik ezt a vonalat - mondja a hegybíró. - A mi véleményünk is egyezik a tokaji borászokéval, hogy a közvetlen termelői borértékesítést - tudomásul véve a termelők lehetőségeit - a jelenleginél egyszerűbb feltételekkel kellene támogatni. A fogyasztók elfogadják, hogy a „házi termék” lehet, hogy nem olyan fényes, flancos, mint az üzemi, de egészséges és biztosan a miénk. A vételár közvetlenül a termelőhöz kerül és nem vész el a kereskedelmi láncolatban.

Egy üzenetet minden vendéglátónk hangsúlyozott: nem akarunk egyformák lenni, valami mást kell produkálnunk, mint Európa más borvidékei, vagy épp a  szomszéd borászat.