A belvíz és a rengeteg csapadék miatt a gabonatermesztők sok helyen meg sem tudták közelíteni az ültetvényeket, a növényzet elrothadt. A kukoricát nem tudják gépekkel aratni, sok helyen most is vízben állnak a területek. A takarmány ára az egekben, az állattartók pedig okkal aggódnak. Érdemes ma állattenyésztéssel foglalkozni?

Angebrandt Ferenc és családja Ökördin él. Családi gazdaságukban hatalmas szalmabálák, tehenek és juhok mellett pulykák, kacsák, tyúkok kapirgálnak az udvarban. Valamikor régen nem volt ritka az ilyen látvány a tanyákon.
- Közel harminc éve foglalkozom állattartással, sajnos szomorú a tapasztalatom. Többnyire juhokat tartottam, de az utóbbi években már csak töredéke az állomány.

Most nyolcvan birka, és tizennégy szarvasmarha mellett tucatnyi baromfit nevelünk. Volt, amikor 250 birkám is volt, de már nem éri meg. Rengeteg földet bérlek, hogy saját magam állítsam elő a takarmány javát, de ehhez azért vásárolni is kell még. Négy hektáron teljesen kiázott a kukorica. Az ára meg már annyira az egekben, hogy képtelenség megfizetni. Úgy hallottam, hogy a nyers, frissen leszedett kukorica mázsája 4500 forint felett is lesz.

Angebrandt Ferenc és családja 80 birkát, valamint 14 szarvasmarhát nevelnek

Tavaly 2500 körül mozgott! Ez megpecsételi a sorsunkat. A szénával is gond lesz, mert a sok eső miatt nem tud kiszáradni, szinte csak alomnak lesz jó. Csak a bárányt tudjuk értékesíteni, 9-10 ezer forintos darabáron. Külföldre szállítják, többnyire Olaszországba. De meggazdagodni ezen sem lehet, talán annyit hoz a kasszára, amennyit ráköltünk. A tehenekkel még nagyobb a gond. Nagyon ritka, ha el tudunk adni belőle egyet is.

Idősebb Kecskeméti János családjában apáról fiúra száll a földművelés és az állattartás hagyománya. Cebei tanyáján éppúgy, mint a városi portán lévő tenyészetében tyúkok, nyulak, és malacok veszik körül. Szerinte az új értékesítési törvény lehetőséget adhat a jobb megélhetésre.

Idősebb Kecskeméti János családi gazdaságában most születtek kismalacok

- Amióta megnősültem, saját gazdaságom van. Cebén kezdtük a tanyán, aztán meg, beköltöztünk a városba, néhány állatot itt is nevelünk. Nem is tudnék nélküle meglenni. Ehhez értek, ezt csinálom jó kedvvel akkor is, ha nem hoz annyit a konyhára, mint amennyit kellene. Vannak anyakocáim, egyik most nevelt fel 13 kismalacot, már választásiak. A baj, hogy nincs ára, 4-5 ezer forintért sem tudom eladni. Magas a takarmány ára, így senki nem akar sertést nevelni.

Pedig a házilag felnevelt haszonállatnak sokkal jobb a húsa! Legyen az akár poca, csirke, vagy kacsa. Persze nem csodálkozom, hogy kevesen vállalják a sertés tenyésztést, amikor egy malac hízóvá neveléséért 28-30 ezer forintnyi takarmányt kell kiadni, plusz a malac ára. Ha ugyanekkorát élősúlyban lead valaki, akkor már bukott rajta, mert az élősúly ára 280-290 Ft/kg! Hogy mégis miért csináljuk?

Nekem kialakult vevőköröm van, akik tőlem veszik a hízót. Most, az új kistermelői értékesítési törvény értelmében már nem kell megfelelni a szigorú HACCP rendszernek, őstermelőként szabadon eladhatjuk a házi készítésű és füstölésű sonkát, szalonnát, szalámit, csak a bevételi naplót kell vezetni, sem számlát, sem nyugtát nem kell adni. És a házi füstöltárura van kereslet, minősége össze sem hasonlítható a nagyüzemivel.

S miközben Kecskeméti János büszkén vezet végig házi gazdaságán, nagyapám bölcsessége jut az eszembe: az ember nem csak azért dolgozik, hogy hasznot termeljen, hanem azért is, mert szereti, amit csinál. Nagyapám sosem volt gazdag, de nem is szedett nyugtatót…