Nem megy el könnyű szívvel, pedig szabad akaratából döntött úgy, hogy családjával Szarvasra költözik, ahol az Újtemplomi Evangélikus Gyülekezet lelkipásztora lesz.

- Nem volt egyszerű a döntést meghoznunk - mondja Roland. - Feleségemmel, Anikóval sokat beszélgettünk, sorakozattuk érveinket a költözés és az itthon maradás mellett és végül arra az elhatározásra jutottunk, hogy megpályázom a megüresedett lelkészi állást Szarvason.

Mi volt a legnyomósabb érv a helyváltoztatás mellett?
- Itt a kiskőrösi gyülekezetben - bár nagyon jó a viszonyunk a lelkésztársakkal – négyen vagyunk a lelkészi feladatokra, Szarvason pedig egyedül állok majd a gyülekezet élén. Igaz nagyobb a felelősség, de nagyobb a kihívás is. Mindez olyan lehetőség, ami kevés adódik az életben, és ami mellett más fiatal lelkész sem ment volna el.

Anikó is talált állást?
- A feleségem biológia-földrajz szakos tanár. Augusztus elsejétől a szarvasi népfőiskolán asszisztensként fog dolgozni a felnőttoktatási projektben. Benedek fiunk pedig az evangélikus gyülekezet óvodájába jár majd. Anikónak nehezebb a búcsú, hiszen ő Kiskőrösön született és élt idáig, igazán most köszön el a szülői háztól.

Szarvas százhúsz kilométerre van Kiskőröstől, valószínűleg nem fogunk minden hétvégén hazajönni, meglátogatni a családot, de amikor csak tudunk, jövünk. Az ottani lelkészlak festésével rövidesen végeznek, a templomkertben hasonló kis házban fogunk élni, mint itt a Murányi-féle paplak.

Milyen terveid vannak?
- Az újtemplomi evangélikus közösség lélekszáma két-háromezer, de hogy hányan aktív templomba járók - még nem tudom. Ez fogja majd meghatározni céljaimat. Annyit azonban már tudok, hogy ott is nagy hangsúlyt szeretnék fektetni az ifjúsági munkára.

Mit sajnálsz a leginkább itt hagyni?
- Erre nehéz válaszolni. Sok szeretettel emlékezem majd mindig a gyülekezetre, ahol lelkésszé avatásom után elkezdtem a pályámat és hat esztendeig szolgáltam itt. Örökre hálás vagyok a sok jó szóért a kiskőrösi embereknek, akik befogadtak és elhalmoztak szeretetükkel. Ezt soha nem felejtem el, emlékezetes része marad az életemnek.

A búcsú-istentiszteleten nemcsak a hívek törölgették a szemüket, nekem is elcsuklott a hangom. Nem tartom magam nagy újítónak, de jó tudni, hogy a Bonyhádi konfirmandus tábor egyik alapító tagjaként sok kiskőrösi gyermeknek szereztem élménydús nyári táborozási lehetőséget és az idősebb korosztályból is sokan emlékeznek majd rám szeretettel.
Mint ahogyan én is így fogok emlékezni Kiskőrösre, a kiskőrösi evangélikus gyülekezetre.

Boda Zsuzsa