- Soltvadkerti barátaimmal, Győri Zolival, Szekeres Zolival és Nyúl Lacival, valamint egy budapesti és egy nagykanizsai repülős társunkkal, az eddigi jó tapasztalatoknak köszönhetően úgy döntöttünk, hogy idén is csatlakozunk a csapathoz és képviseljük a magyar repülős társadalmat – meséli Józsi. - Szerencsére kiváló időt fogtunk ki, a tiszta légtérben messzire elláttunk és gyönyörködni is tudtunk a változatos tájban.
Vittél utast is? - Mindenki egyedül repült, csak pilóták ültek a gépekben. Ennek ellenére nem unatkoztam, s bár rádiós összeköttetésben voltam a többiekkel, nemigen beszélgettünk. Élveztem a repülést, a tiszta levegőt, nézelődtem.
Mennyit repültetek egy nap? - Háromnapos volt a rally, a Nagykanizsától harminc kilométerre fekvő, mintegy ötezres lélekszámú kis horvát városkában, Prelogban csatlakoztunk a nemzetközi csapathoz. Másnap reggel hatvan kilométeres repülés után már fél nyolcra Bjelovarban – magyar nevén Bélavárban - voltunk.
Nyolckor felbőgtek a motorok és kezdetét vette a közös, háromnapos repülőtúra. Az első nap 195 kilométert mentünk, másnap 220-at, az utolsó etapban pedig 187 kilométert tettünk meg.
Le sem szálltatok? - Dehogynem. Kisebb-nagyobb megszakításokkal túráztunk a levegőben, naponta két-háromszor is landoltunk. A reptereken fogadóbizottság várta az érkezésünket. A települések polgármesterei beszédet mondtak, a horvát repülős klubtagok harapnivalókkal kényeztettek bennünket, és persze nem győztük megválaszolni a televíziós riporterek és újságírók kérdéseit. Lentről nézve biztosan nem mindennapi látvány lehetett a közel harminc gép, ahogy egymás után felszállunk, majd kötelékbe rendeződve tovarepülünk.
Se egy vihar, se egy kényszerleszállás? - Akadt egy kis incidensünk a rendőrökkel, mert néhány sárkány átrepült a Dráva felett magyar területre, de tisztázódott a kérdés. Vukovárnál pedig figyelmeztettek bennünket, hogy még csak véletlenül se szálldossunk át a szerbekhez, mert lehet, hogy kilyuggatják a szárnyakat. Mintegy 100-120 km/órás sebességgel folyamatosan, zökkenőmentesen repültünk. Délben már odafent is rekkenő volt a hőség, ilyenkor általában reptér közelbe kerültünk és biztonságos hűvösben parkolhattunk a gépekkel.
Tudod, repülni nagyon jó dolog. Minden gondot lenn hagyunk a földön, csak a vezetésre és az útra koncentrálunk. A levegőben minden kiegyensúlyozott, nyugodt, egy egész más dimenzió. Ott maximálisan ki lehet kapcsolódni.
Boda Zsuzsa
|