Haszilló Ferenc polgármester kitartóan fáradozott azért, hogy ne csak a múlt része legyen és ne csak emlékeink őrizzék ezeknek az esteknek hangulatát. A pirossal áthúzott kiadási tétel, így válhatott piros betűs ünneppé idén is a keceliek életében.
Azokéban, akik fontosnak érezték, hogy jelenlétükkel erősítsék a város közösségének építését, merthogy a Keceli Est az itt élő embereké. Szerencsére sokan gondolták így, hiszen a sportcsarnok zsúfolásig megtelt az eső elől fedél alá vonuló családokkal, barátokkal, szomszédokkal és kedves ismerősökkel.
Ahogyan Haszilló Ferenc azt köszöntőjében hangsúlyozta, a Keceli Est olyan esemény, amikor egy pillanatra megállunk a rohanó hétköznapok sodrában, figyelünk egymásra, észrevesszük és fontosnak érezzük a tartalmas együttlét értelmét, az élet apró örömeit, az őszinte szó értékét.
-A problémákkal, és nehézségekkel terhes életünkben szükség van egy kis kikapcsolódásra,
feltöltődésre, érzelmeink kifejezésére. A Keceli Esten találkoznak egymással azok, akik szeretik városunkat, az itt élő emberek közösségét, akiknek fontos, hogy egy estét eltöltsenek azoknak a társaságában, akikkel együtt tevékenykednek az év minden napján településünkért.



Kecel elindult a fejlődés, a növekedés irányába és tudjuk, hogy jó úton járunk. Sok munkába kerül, de ha megvan bennünk az erős elhatározás, hogy továbblépjünk, akkor nincs okunk kételkedni a saját sikerünkben. A legnagyobb elhatározásunk az legyen, hogy együttműködünk, együtt cselekszünk városunk és a benne élők boldogulásáért. Építsük együtt gyermekeink jövőjét, tegyük boldoggá közösen családtagjainkat, és dolgozzunk összefogással szeretett városunkért. Van még mit tennünk, van még min dolgoznunk! Együtt, közösen, ahogy eddig is tettük – mondta Haszilló Ferenc.



A keceliek batyus bálja igazi gasztronómiai csúcstalálkozónak is számít, hiszen ezúttal is az ételek gazdag arzenálja vonult fel az asztalokon. Kakas, pacal, marha, birkapörköltek illata keveredett a halászlé, a gulyás, a rántott és sült húsféleségek ínycsiklandó illatával. A kalácsokról, süteményekről már nem is beszélve. Az asztalok között járva-kelve jó volt látni az egymást kínálgató, szinte csereberélő asztaltársaságokat. A kemencében sült lángos gyorsan helyet cserélt egy-egy szelet házi rétessel, meggyes pitével, másutt egy fél torta talált új gazdát, túrós lepényért cserébe.



A színpadon pedig, ahogy az már lenni szokott, zene, tánc és vigalom. Erről mindjárt az elején a szomszéd város „sztárvendége” Kothencz Lajos gondoskodott, akiről szinte mindenki tudja, hogy már ifjú korában beköltözött a rigó a torkába. Dalos kedve az idő múlásával „olybá” lett, hogy ma már az országos televíziós show-műsorok ünnepelt sztárja. Slágerek, operettek és saját szerzemények gazdagították a mostani repertoárját, nagy sikerrel.



Vastaps fogadta a színpadra lépő táncosokat is, akik tüzes, fiatalos lendülettel varázsolták el a közönséget. A Bon-Bon együttes pedig feltettek a koronát a Keceli Estre. Kedves Keceliek! Amondó vagyok így vendégként belecsöppenve éppen egy kakaspörköltös, házi lepényes kedves társaságba, hogy legyenek büszkék és vigyázzanak erre a rendezvényre! Mert ez olyan érték, amiről csak akkor derül ki, hogy kincs, amikor már nincs!

Supka Éva