Menüztető szakácsok - ők etetnek minket Nyomtatás E-mail
2010. július 14. szerda, 11:58

A gondos és kreatív háziasszonyoknak is fejtörést okoz időnként, hogy mi legyen az ebéd? Mert enni kell hétfőn, kedden, minden nap. Változatosan, egészségeset, és főleg olcsón - ez a három alappillére a jó hétköznapi menünek. Városunkban öt étteremben ebédelhetünk nap, mint nap. Százak dicsérik egy-egy szakács főztjét, ám arról keveset tudunk, kik etetnek minket a háttérből?


Fiorino Étterem: Herczeg Benedek

Bence 35 éve dolgozik a szakmában, szakácsként ő rendelkezik a legnagyobb múlttal.

- Kövesi József egykori séfmesteremtől lestem el a fortélyokat. 18 évesen kineveztek a kecskeméti Arany Homok Szálloda konyhafőnökének, óriási kihívás volt pályakezdőként. Majd jöttek a Sasfészekben eltöltött évek, az Akadémiai étterem, ahol ötezer főre is főztünk. A honvédségnél tiszti konyhát vezettem, ott aztán a menükészítés minden csínját-bínját kitanulhattuk. Egyébként a családban nem én vagyok az egyedüli szakács, nagyapám Isonzónál főzött a katonatársakra, apám konyhamészáros volt, öcsém Ausztriában Aranysapkás kitüntetett séf. Nekem pedig a szakácsság nem csupán a foglalkozásom, hanem a hobbim is egyben. Kutatom a régi magyaros ízeket, ha egyszer időm engedi, jó lenne összegyűjteni egy könyvben.

 

Kurta Kocsma: Szűcs Róbert

A legfiatalabb kolléga a konyhában, mégis van tekintélye. Úgy véli, mindenkitől tanulhat az ember.

- Négy éve dolgozom a Kurtában, Csengődről költöztem be. Hódmezővásárhelyen tanultam, ahol jó alapokat kaptunk. Talán éppen ezért magasra teszem a mércét. Szeretek hagyományos ételeket készíteni, kedvenceim a párolt dolgok. Vannak saját kreációim is, és azt is bevallom, gyakran veszek át ötleteket háziasszonyoktól, szakács kollégáktól, mesterséfektől. Nem szégyen, ha tanul az ember. Ez a szakma egyébként is egy életen át tartó fejlődésből áll. Aki nem követi az igények változását, attól elpártolnak a vendégek. A legnagyobb öröm pedig, ha megdicsérik a feltálalt ételt, sőt ha törzsfogyasztónk lesz a vendég!

 

Fortuna Étterem: Kókai Viktor

A valódi kihívás számára egy elit, öt-hatfogásos, meghatározott borokhoz illő ételsor elkészítése, például amit az idei borlovagrendi vacsorán szolgáltak fel.

- Kiskunhalason, Mondovics József keze alatt tanultam. Lengyelországban 20 kiváló szakács közül választottak a legjobbnak egy Gulyásleves főző versenyen. Felpörgetnek a kihívások, az újdonságok, különlegességek, mert ezek önmagam előtt is mércék. 2004 óta dolgozom a Fortunában, és ezalatt nem volt olyan kérés, amit ne tudtunk volna teljesíteni. Figyeljük az igényeket, ehhez igazítjuk az étlapot. Friss, hazai alapanyagokból készítjük az ételeinket. Előnyben részesítem a magyaros fogásokat, de a reformkonyha sem áll távol tőlem. Összeforrott kollektívában könnyebb a dolgom főszakácsként, Rácz Norbi a jobb kezem, Rohoska Gábor pedig a másik jobb - mutat két segítő szakácsára.

 

Szarvas Fogadó: Horváthné Kovács Ágnes

11 éves kora óta szakácsnak készült, nyolcadik osztály után választotta a szakmát.

- Édesanyám és a nagymamám mellett kislányként tanultam meg főzni. Ki sem tudtak volna kergetni a konyhából. Nemcsak főzni, enni is szeretek - mondja mosolyogva Ági, aki a szakácsmunkát valódi csapatszellemben végzi kollegáival. - Ma már cseppet sem bánom, hogy annak idején nem fogadtam el egy németországi felkérést. A legnagyobb kihívás egy szakács számára a mindennapos étkeztetésben megfelelni. Mi a Szarvas Fogadóban ételbár formában működtetjük a menüztetést. Szélesebb választékból válogathat a vendég, szinte minden ízlésnek meg tudunk felelni. Az ételbár kínálat jóval több energiát követel tőlünk, de megéri. Mi tálaljuk ki az ételt, így el-eltársaloghatunk a válogató vendégekkel is. Gyors visszajelzést kapunk, ami nagyon lényeges. Aztán jöhetnek a kreatív ötletek, ezekből sosem fogyunk ki.

 


Thermál Étterem: Madácsi Gábor

Kiskunhalason tanulta a szakácskodást, 25 éve töretlen lendülettel süt-főz.

- Rengeteget változott a szakma, mióta benne vagyok. Mások az igények, az alapanyagok, a követelmények, a módszerek. Bár ennyi év után egy háromszáz fős lakodalom rutinmunka, mégis minden alkalom megmérettetés. Helyi versenyeken is szívesen megmutatom a szakmai tudásom, Vadkerten különdíjat kaptam, Kiskőrösön pedig sikerült elhoznom a fődíjat. Halat, vadat, s mi jó falat, mindent szívesen elkészítek - idézi a költőt Gábor, miközben kavargatja a készülő hétfői menüt. - Nagy a pörgés, ez az árnyoldala. Viszont ha jó csapatban dolgozunk, mint mi itt a Thermálban, akkor flottul megy a minden. A fiam is kóstolgatja a szakmát. Remélem, büszkén adhatom majd át neki a fakanalat!

 

Diákkonyha: Tóth András

Nyáron két-háromszáz, tanév alatt nyolcszáz főre főz, bölcsődéseknek, iskolásoknak egészen a felnőtt korosztályig, napi négy féle menüt.

- Az életem a szakácsmesterség. Otthon is főzök, sőt még a baráti összejöveteleken is. Nem kis kihívás ennyi ember szájízének megfelelni, de a közétkeztetésben hét év alatt komoly tapasztalatot lehet szerezni. A diákkonyhán kezdtem annak idején, Eta néni keze alatt, és néhány év kecskeméti munka után visszajöttem, szeretek itt dolgozni. Gyümölcsszobrászatban is jeleskedem, sőt nemzetközi versenyen harmadik díjat kaptam. Számos saját ötletem van, saját receptekkel, fortélyokkal. Kedvenc alapanyagom ugyan nincsen, mert a választás évszak és hangulatfüggő.

 

V. Nagy Melinda

 


A cikkekhez és galériákhoz a hozzászólás csak regisztráció után lehetséges.

 

 
Hirdetés