A Kecel KC játékosainak és vezetőinek nyakába került a bronzérem, miután hazai pályán az utolsó fordulóban 30:28-ra diadalmaskodtak Kiskőrös csapata ellen. A keceliek ezzel öt éven belül a harmadik érmüket nyerték az NB II-ben: egy ezüst és egy arany után most egy bronzot.

A mérkőzés különleges hangulatú volt, hiszen a két szomszéd város rivalizálása már évekre visszavezethető, s a keceli közönség már régóta várt egy újabb sikerre. Több, mint egy évtized után ismét megtört a jég, a Kecel KC tétmeccsen legyőzte a Kiskőrös KSK-t. A keceli vezetőség sokat készült, a mérkőzést megelőző hetekben sokat tett a mérkőzés népszerűsítéséért és beharangozásáért.

Az eredmény nem maradt el, telt házas mérkőzésnek lehettünk szemtanúi. Az ifjúsági mérkőzésen a kiskőrösi fiatalok 20:25-re diadalmaskodtak, ám a hazai ifisták sem vallottak szégyent. Ez az eredmény nagyon is bíztató a jövőre nézve, hiszen ifjúsági csapatunk átlagéletkora 2 évvel alacsonyabb, mint a szomszéd vetélytársaké.

A szurkolók már az ifimeccsen parádés hangulatot teremtettek, ám a felnőtt mérkőzésen még ennél is nagyobb hangpárbaj alakult ki a hazai és a vendég szektor között.

A csapatok fej-fej mellett haladtak, az egy-két gólos előny azonban a jobban kezdő hazaiak birtokában volt. A feszültség fokozódott, s a második játékrészben a kiskőrösi szektorban elszabadult a pokol, amikor egy vendégjátékos a bírót folyamatosan nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illette, ezért kiállította. Ez a kézilabda szabályok szerint kiállítást is ért.

A vendég szurkolók több tárgyat a pályára dobáltak, több hazai szurkolót és játékost inzultáltak a teljesen jogos döntést követően. A mérkőzés folytatódott, s a végén a kiskőrösi drukkerek dührohama nem ért véget: már-már eposzi magasságokban járt a két bíró negatív felmagasztalása – nem csak közvetlenül a meccs után, hanem hetekkel később is. A játékvezetők rendőri kísérettel hagyták el a csarnokot, mert a sértett vendégjátékos és a kiskőrösi csapat vezetője is megfenyegette őket.

A Kecel Kézilabda Club elhatárolódik az ilyen típusú magatartástól. A Kecel KC utánpótlás- és játékos nevelése mind sportszakmai, mind pedagógiai vonalon folyik. Alapvető célunk a jelenlegi fiataloknak példát és utat mutatni a csapatsportok terén: az eredményes munkát, a munka hozadékát, az egészséges szellemet, győzni akarást, kitartást, csapatszellemet látva pozitív jövőképű, sportos, tenni akaró és nyitott emberek nőhetnek fel Kecelen, melyre a város is büszke lehet.

S kikre vagyunk büszkék? A hosszú ideje sikeres felnőtt csapatra; a példásan küzdő és szurkoló ifjúságiakra; a KTKT soltvadkerti tagintézményének ország legjobb nyolc együttese közé jutott csapatában „vendégszereplő” két keceli diákokra, akik húzóemberei voltak az országos elődöntőn diadalmaskodó kéziseknek; vagy épp a bronzmérkőzés előtt pár nappal a keceli Arany-kupán épp a kiskőrösi utánpótláscsapatot legyőző keceli ’98-as fiú korosztályra; a folyamatosan sikeres kézis lányokra is, s még sorolhatnánk. Azt hiszem ez az ízelítő elég bizonyíték arra, hogy a KKC komoly figyelmet fordít az utánpótlásra.

Csapataink és szurkolóink a vereséget mindig sportszerűen viselik, ahogyan azt Kiskőrösön is tették. Akkor a jobb kiskőrösi csapat nyert, amit elismertünk, gratuláltunk sportemberekhez méltón, nem dobáltunk, köpködtünk, káromkodtunk. Nekünk fontos az, hogy milyen kép alakul ki rólunk, a városról, az egyesületről, s hogy milyen emlékeket visz haza a gyerek, mit lát a pályán és a lelátón.

Ezzel együtt gratulálunk az ezüstérmes kiskőrösi ifinek és a keményen küzdő felnőtteknek.

Köszönjük mindazoknak, akik a Kecel Kézilabda Club mellett álltak és segítették munkánkat ebben a szezonban is, ez a dicsőség és harmadik hely az övék is.

Perjési Nándor