„A betegek hálás kézszorítása és mosolya mindennél többet ér” – vallja Ocskai Krisztina, akit a közelmúltban az Év ápolójának választottak. A kiskőrösi nővért januárban egy beteg túszul ejtette a halasi kórházban, de ő pengével a torkán is azon gondolkozott, hogy így nem fognak végezni műszakváltásig a munkával.

- Mi kell ahhoz, hogy valaki az Év ápolója legyen?

- Az Év ápolója díjat évente egyszer adományozzák, és kétféle szempont szerint ítélik oda valakinek. Vagy akkor, ha valaki hosszú időn keresztül becsülettel és lelkiismeretesen végzi a munkáját, vagy ha valamilyen rendkívüli dolgot visz véghez. A díj indoklása szerint engem ez utóbbi miatt tüntettek ki. Január 21-én éjszaka a kiskunhalasi kórházban egy beteg kést szorított a torkomhoz, és követelőzni, fenyegetőzni kezdett. A hosszadalmasra nyúlt túszejtés végén a rendőrökkel és a biztonságiakkal együttműködve sikerült hatástalanítani a támadót. Rosszullétet szimuláltam és kértem, hogy engedje meg, hogy levehessem a köpenyemet. A férfi ekkor kissé eltartotta a kését és így tudtak a rendőrök akcióba lépni. Négyen is alig bírták leteperni a támadót, aki a késével így is megsebesített. Hogy nem sérültem meg komolyabban, a rendőröknek, a biztonságiaknak valamint a doktornőnek és a kolleganőmnek köszönhető.

- Megviselt az eset?

- Őszintén szólva, nem. Volt egy olyan szakasza az életemnek, ami megedzett. Lehet, hogy furcsa, de úgy éreztem, az életem nem érhet ott, akkor véget, mert még küldetésem van. Csak az járt a fejemben, hogy ha ez így megy tovább, nem fogunk végezni a munkával és mindjárt jön a műszakváltás.

- Miért döntöttél úgy, hogy ápoló leszel? Mi vonzott benne?

- 1992 óta dolgozom nővérként. Mindig is szerettem törődni az emberekkel, és ma már nem is tudom elképzelni, hogy ne ezzel foglalkozzam. Csodálatos érzés, amikor egy hálás beteg megköszöni a fáradozásomat, amikor megmentek egy emberi életet azzal, hogy idejében intézkedem. Ha sikerül mosolyt csalni egy beteg arcára, megerősít abban, hogy érdemes továbbfolytatni a munkám. A hivatástudat elengedhetetlen ebben a szakmában.

- Mit jelent számodra a kitüntetés?

- Ez a kitüntetés nagy megtiszteltetés, de sokkal fontosabb számomra az a tudat, hogy segíteni tudok az embereknek. Ha megköszönik a gondoskodásomat, ha látom rajtuk, hogy jól esik nekik, amikor törődöm velük, az minden kitüntetésnél többet ér.