Dózsa Tamás és Szabó Zoltán sikeresen vett részt a Budapesten megrendezett Judo Kata Világbajnokságon. A két kiskőrösi fiú esete szinte felér egy magyar népmese tipikus történetével.

Elindult két vándor szerencsét próbálni. Olyan úton, ahol még nem jártak. Tarisznyájukban a tizenöt éves tudásukkal, néhány jólelkű támogató segítségével, és egy nagy adag önbizalommal. Megjárták a hadak útját, felvették a versenyt a sárkánnyal, az ördögökkel, és küzdöttek becsülettel. A siker nem maradt el: legyőzték a félelmüket, a kisebbségérzésüket, és nyertek. Bár nem a királyság felét vagy a hercegnő kezét kapták ajándékul, mégis rendkívül büszkék lehetünk rájuk.

Miért is? - mondják el ők!

A világversenyen 86 ország, 266 sportolója csapott össze. Mi páros kategóriájában, a Nage no-kata formációban 27 versenyző – köztük japán, iráni, német klasszisok - ellen versengtünk. Zoli a dobásokat végezte, még Tamás volt az „uke”, akin végrehajtotta a feladatokat. Közel három hónapig tanultuk ezt a formagyakorlatot, edző nélkül, gyúró nélkül, többnyire egyedül. Egy alkalommal azonban segítséget kaptunk Buczó Zoltán 6 danos mestertől, aki az utolsó simításokban adott jó tanácsot.

- Mióta vagytok kapcsolatban a sporttal?

- Együtt kezdtünk judozni Szentgyörgyi Tibor keze alatt, úgy 15 éve. Az évek során több sportágat kipróbáltunk, de a sportszeretet megmaradt mindkettőnk életében. Mindketten testnevelés-edző szakra járunk egyetemre, csak különböző városban. Itthon viszont együtt edzünk. Emellett Zoli motocrosszozik, Tamás pedig kézilabdázik a felnőtt csapatban. Judoban mindketten 2 danos mesterek vagyunk.

- Milyen indíttatásból vágtatok bele ekkora megmérettetésbe?

- A kihívás mindkettőnk számára éltető erő. Veszíteni valónk nem volt, kitartásunk viszont arra ösztönzött, hogy bemutatkozzunk a judo-világ élvonalának.

- Milyen volt maga a verseny?

- Óriási élmény! Komoly biztonsági intézkedések mellett zajlott a Hungexpo egyik szektorában, ahol minden versenypáros mögött edzők sora, gyúrók, szövetségi vezetők álltak. Mi ezt nélkülöztük. Örültünk, hogy annyi segítséget kaptunk, hogy egyáltalán elindulhassunk a világversenyen. A formagyakorlat, amit több héten keresztül gyakoroltunk, még ott is meglepetést okozott. miután megláttuk, hogy a versenybírák sem egyértelműek a feladatok kivitelezésében, hát kicsit összezavarodtunk. aztán úgy döntöttünk, hogy bevállaljuk a saját magunk útját, és a saját felkészülésünk alapján mutattuk be a gyakorlatot. Ez most a 12. helyre volt elég.

- Ilyen élmezőnyben elkeseredésre semmi ok, mi a következő terv?

- Megpróbáljuk jövőre a belga világversenyt, és a Velencei Világbajnokságot is. Persze, csak ha támogatókra lelünk. Ezúton szeretnénk köszönetet mondani Pálinkás Zsoltnak, a DP. Food Kft-nek, Kiskőrös Város Önkormányzatának és a helyi judo egyesületnek, hogy termet biztosítottak és hozzájárultak a felkészüléshez valamint a nevezési díj finanszírozásához. Reméljük, nem csalódtak bennünk!