II. János Pál Pápa emlékére

Mi volt a titka a Szentatyának?

"A jótettek javarészt titokban születnek. Semmi műszer nem jelzi őket, semmiféle statisztikai apparátus nem készít róluk táblázatot. De jelenlétük csak annál valóságosabb.
A jótetteknek elenyésző az írott történelme. Ha azonban megszűnnének egyszer cselekvően részt venni a földi életben, ez éppoly súlyos és elviselhetetlen csapás lenne, mintha glóbuszunk egyik pillanatról a másikra elveszítené légkörét.
Igaz, a szépség jelenléte is néma. De legalább látható. A Jóság jelenléte azonban a szépségnél is titokzatosabb, mivel nemcsak néma, de láthatatlan is...
Jelenléte leginkább a hajnalok csodájára emlékeztet, a láthatatlan napra, amit még sötétség fed ugyan, de máris hasonlíthatatlan erővel itt van."
Pilinszky János

A keresztény világ még nem ocsúdott fel a végtelen szomorúságból. II. János Pál pápa örökre megtért Teremtőjéhez, az utazó pápa végleg megpihent. Ahogy az ősi mondás is tartja, napjainkban tényleg minden út Rómába vezet. A világ útra kelt, hogy lerója kegyeletét a nagy humanista, az ember és Isten földi helytartója előtt. Soha nem látott embertömeg az utakon, az utcákon, tereken. Soha ekkora részvét a szívekben.
Úgy gondolom, sokunkban megfogalmazódik a kérdés: mi volt a titka a Szentatyának? A válasz nagyon sokféle lehet, de nagyon egyszerű: Krisztusi ember volt. A szó igaz értelmében. Egyszerű, alázatos, megbocsátó. Az irgalmasság vasárnapjának megteremtője. Aki egész életében szíveket gyűjtött.
Aki utolsó üzenetében is a szeretet mindenek fölötti erejét hangsúlyozta.
Aki a mai eltorzult értékrendű, elanyagiasodott, hitehagyott világunkban példát mutatott erkölcsből, emberségből, az örök értékekhez való feltétlen ragaszkodásból. A jóságból.
Nekünk magyaroknak különösen kedves volt személyisége azáltal is, hogy a bennünket tisztelő, szerető, őszinte barátságot ápoló lengyel népnek volt a fia. A lengyel nép számára örök tiszteletet szerzett életével és halálával, de nemcsak a lengyelekre, ránk, közép-európai nemzetekre is ráirányította a világ figyelmét.
Különös tisztelet övezte a Szentatyát az ifjúság részéről is. Igen, mert a tisztaszívű fiatalság meglátta benne az örök fiatalt, aki még idős korában is szívesen járta a természetet, úszott, síelt, verset írt, s aki feltétlen szeretettel hajolt oda minden fiatalhoz, mint a jövő zálogához. Ady Endre szavaival vallhatja: "ifjú szívekben élek..."
II. János Pál azonban nemcsak az ifjú szívekben él tovább, örökre beírta nevét a történelembe. A keresztény értékrendet erősítette meg életével, vállalt szenvedésével, halálával, de az emberi méltóságot, a jóságot olyan piedesztálra helyezte, ahonnan már soha többé ledönteni nem lehet. Ezért érintette meg fiatalok millióinak a lelkét, és ezért érez kényszert előtte fejet hajtani a muszlim, a zsidó, a politikus, a hívő és nem hívő ember egyaránt.
Példájával mindannyiunk pápája lett. Nehéz örökséget hagyott ránk, az emberiségre.
Nyugodjék békében.

Suhajda Jánosné Urbán Anna