Január 20-án jelentette be az MSZP, hogy értékelési kampányt indít a kormány eddigi politikájáról. Az erről szóló sajtótájékoztatón nyilvánosságra hozták azt is, hogy első lépésben Matolcsy György nemzetgazdasági minisztert és Hoffmann Rózsa oktatási államtitkárt ábrázoló óriásplakátok kihelyezésével szembesítik a kormányt ígéreteivel és azzal, amit valójában tett. A korai kampányról, annak várható hatásairól és az ellenzék kritikájára adott kormányzati válaszokról Font Sándort, a térség országgyűlési képviselőjét kérdeztük.

– Úgy tűnik, hogy a Fidesz kormányzásának harmadik évéhez közeledve az MSZP egy nagyon korai, személyeskedésre épülő kampányba kezdett. Ron Werber izraeli-amerikai kampánystratéga ismételt színrelépése azt a lehetőséget vetíti előre, hogy újra gyűlöletkampányra kell számítani. Láthatólag az MSZP semmit nem tanult a 2010-es bukásából. Kiskőrös és térsége nem kér a gyűlöletkeltésből. Ez a térség eddig egyetlen alkalommal sem került a választási kampány szélsőségei miatt országos, vagy akár megyei hírlapok címlapjára, és ezen a jövőben sem szeretnénk változtatni.

– Milyen szándék húzódik meg a plakátok mögött?

– Düh és tehetetlenség támogatja ezt a kampányt. Az egymással is acsarkodó ellenzék nem tudott egy markáns, a lakosság által is támogatott programot kitermelni, tehát nem kormányzóképes. Ettől van a tehetetlenség. A düh pedig abból adódik, hogy 1990 óta először fordult elő, hogy egy kormányzó többség a harmadik év vége felé toronymagasan vezesse a közvélemény-kutatás népszerűségi listáit. Látható, hogy a választók egyre szélesebb rétege érti meg és fogadja el azokat a lakosság számára olykor nem népszerű, de szükségszerű intézkedéseket, amelyeket a gazdaság és pénzügyi helyzet stabilizálása érdekében meghoztunk. Magyarország lakossága nem kér a baloldal veszélyes gazdaságpolitikájából, amely romba döntötte az országot, és most megsemmisítené az eddigi eredményeket. Eljött az idő, amikor a lakosság is érzékelni fogja, hogy volt értelme a lemondásoknak.

– Megkezdődik a választást megelőző „adakozás”, aminek első lépése a lakossági közműdíjak csökkentése – mondja erre az ellenzék.

– Arra vártunk az elmúlt három évben, hogy az eredményeket eljuttathassuk a lakossághoz. Ezen dolgozott a kormány, ezért hozott áldozatokat a lakosság, valamint a vállalkozók is komolyan hozzátették a maguk részét. Itt az ideje, hogy realizáljuk az eredményeket. Ezek közé tartoznak például a kis- és középvállalkozók számára bevezetett kedvezmények, amit a magyar gazdaság ma megengedhet magának anélkül, hogy kockáztatná az unió által is követelt három százalékos hiánycél teljesítését. Mindez nem volna lehetséges, ha nem sikerült volna a gazdaság termelőképességét javítani. A közműdíjak csökkenése viszont egy teljesen más filozófián nyugszik. Aki figyelemmel kísérte a közpolitikát, érzékelhette azt a kormányzati törekvést, hogy a Horn-kormány alatt privatizált közvagyon – többek között a szolgáltató cégek – minél nagyobb része kerüljön vissza önkormányzati, vagy köztulajdonba. Az is határozott elvárás, hogy a jövőben a közműszolgáltatók nem termelhetnek nyereséget.  

– Komoly kritikák fogalmazódnak meg a kormány foglalkoztatáspolitikájával kapcsolatban, leginkább a közfoglalkoztatottak magas számát illetően. 

– Az előző kormányok semmilyen feltételhez nem kötötték a szociális ellátórendszer igénybevételét: a lakosság egy része mindenféle ellenszolgáltatás és kötelezvény nélkül használta azt, néha a megélhetés egyetlen forrásaként. A jelenlegi kormány ezzel szemben azt mondta, hogy segítünk a bajbajutott családokon, de feltételül szabjuk a közmunka programban való részvételt. A cél, az érintettek megmentése, a nem ritkán második generációs munkanélküliek bevezetése a munka világába. Itt meggyőződhetnek róla, hogy értelme, haszna van a munkának. A közmunkaprogram tehát átmeneti, nem végleges megoldás. Az tény, hogy a vállalkozói szektorban a megvalósultnál nagyobb munkahelyteremtést reméltünk, azonban az EU-s pályázatoknál azzal szembesültünk, hogy a bankvilág kivonult a magyar vállalkozói finanszírozásból, így sokan a már elnyert pályázatot nem tudták befejezni. A válsághelyzet miatt ugyanis az anyabankok „hazavezényelték” a pénzt, emiatt majdnem leállt a magyar vállalkozások finanszírozása. A Takarékbank visszavásárlásával lehetővé válik vidéki kis- és középvállalkozások, és a mezőgazdaság finanszírozása a takarékszövetkezeti rendszeren keresztül. Ennek érdekében várhatóan az első félévben új pénzügyi törvény kerül az országgyűlés elé. 

– Az ellenzék szerint nincs esély arra, hogy a kormány és a bankok kapcsolata konszolidálódjon, ami nagymértékben korlátozza a gazdaságélénkítő hitelek elérhetőségét a hazai vállalkozások számára. Mi erről a véleménye? 

– Tavaly év végéig megszülettek azok a döntések, amelyek közvetlen hatással vannak a pénzintézetekre, befejeződött a bankok terhelése. Jól érzékelhető az is, hogy a kormány következő célja a gazdaság élénkítése, aminek a bankok – a rajtuk keresztül beinduló pénzforgalmon keresztül – komoly nyertesei lehetnek. A konszolidált kapcsolat tehát közös érdek. Tóth Tímea