VISSZATEKINTÉS 2012. Ülök a számítógépem előtt, s elemzem a 2012 évi írásaimat. Közben megfrissülnek bennem az olvasói üzenetek, visszajelzések, újra élem az év során kapott beszélgetések élményeit, melyek jellemzően telefonon jutnak el hozzám. 

Általában a „köszönöm!” az első szó. Az „életkedvemet adta vissza!” mondja az egyik soltvadkerti olvasó. „Sokan olvassuk a vigasztaló, bátorító gondolatait” -mondja az egyik telefonáló Kiskunhalasról. Hosszasan idézhetném az ismerős és az ismeretlen olvasóinktól kapott bátorító szavakat, vagy a kritikákat. Mert ilyen is akad. A legutóbbi írásommal kapcsolatban az egyik olvasó kifogásolta, „a Halloweenről sokkal határozottabban kellett volna írnia, mert ez az ünnep veszélyes a társadalmunkra!” Az írásomnak nem az a célja, - mondom - hogy megoszszon embereket, inkább, hogy elgondolkodtasson, s ezzel alkalmat kínáljon arra, hogy beszéljenek róla a családban, az iskolákban, ifjúsági összejöveteleken, vagy más közösségi fórumon. Súlyos gond a társadalmi megosztottságunk, s nem csak az un. nagypolitikában, sajnos, a családokban is. Inkább szeretném az egymásra hangolás fontosságát hangsúlyozni, hiszen itt élünk, körülvéve az élet-harmóniáját elveszített, fásult, „ájultlelkű” emberekkel. A politikai rendszerek nem segítettek a megoldáskeresésben, a vallás-divat sem segít, mert nem mások mondják meg, mi a jó nekünk, magunknak kell döntéseket hoznunk, mit tekintünk a saját életünk hiteles forrásának. S aki élet-vizet keres, az talál élet-forrást is –magának.

EGYÜTTÉRZÉS FELELŐSSÉGÉVEL, VAGY FELELŐTLENÜL?

A napokban hívtam az egyik újságíró barátomat. Sok riportot készítettünk együtt az évtizedek során. Most csak arra voltam kíváncsi, hogyan van egy közös barátunk, aki stroke miatt került válságos állapotba. -Ja, a Pista ? Hát úgy hallom eléggé dögrováson van… Alig hittem a fülemnek. - De hát a kollégád, meg mennyi mindent alkottatok együtt… – mondom. Hát igen, de hát így járt szegény feje. S máris témát váltott. Ültem magamban némán, döbbenten. Istenem, mi lesz velünk, mi lesz a nemzetünkkel, ha kivész az együttérzés? Nem az erőforrások és az energia hiánya okozhatja majd a civilizációnk végét, hanem az együttérzés hiánya – mondta a közelmúltban az egyik előadó. Az EMBER-minőség egyik legfontosabb ismérve az együttérzés. Akit hidegen hagy mások nyomorúsága, vagy problémája, akinek nem szorul ökölbe a keze ha másokat bántanak, vagy megaláznak, aki néma marad a (akár a „szent”) erőszak láttán, azt magát is utoléri előbb vagy utóbb a megaláztatás.

TE IS LEHETSZ ANGYAL !

Az özvegy édesanya a Királyok első könyve 5. részből olvasott a Szentírásból, a kisgyermekének. A hideg, üres, fűtetlen szobában arról beszélgettek, hogyan gondoskodott Isten a pusztában Illés prófétáról, egy angyalon keresztül. Karácsony közeledett. A beszélgetés után a kisfi ú kérte: anya, nyissuk ki az ajtót ! -Miért kisfi am? -Hogy Isten angyala be tudjon jönni hozzánk. Így történt. Éppen arra járt a falu polgármestere, és észrevette a nyitva hagyott ajtót, betért a házba. Amikor meghallotta a kisfi ú történetét, kérte: -Hadd legyek én a ti angyalotok! Minden szükséges jóval ellátta a családot karácsonyra. Járjunk nyitott szemmel karácsonyra készülődve. Minden bizonnyal mindannyian találunk hasonló „nyitott” ajtót, s ettől a mi karácsonyunk is szebb, gazdagabb, csillogóbb lesz. Áldott karácsonyt, boldog ünneplést, reményteljes új évet kívánok minden kedves olvasónknak! 

Városi Ferenc lelkipásztor 

Magyar Pünkösdi Egyház

E-mail: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.