Az átlagéletkor kitolódásával egyre több esetben fordulnak elő olyan idegrendszeri, vagy az agyi történések, amelyek következtében értelmi, szellemi és személyiségbeli hanyatlás, úgynevezett demencia következhet be, és amelyek nem keverendők össze az időskori feledékenységgel.

Ilyen betegség például az agysejteket fokozatosan leépítő Alzheimer-kór, amely a demens betegségek több mint feléért felelős.

Nemrégiben a Jó Pásztor Szeretetotthon adott helyett annak a továbbképzésnek, ahol az idősotthonokban dolgozó ápolókat a demens betegekkel való szakszerű foglalkozásra készítették fel.

Somorjai Ildikó és Török Emőke szociológusok segítségével a tanfolyami hallgatók négy napon keresztül nemcsak hasznos elméleti tudnivalókkal lettek gazdagabbak, hanem számos olyan gyakorlati feladatot, „agytorna játékot” megismertek, amelyekkel a demens betegek értelmi képességei szinten tarthatók.

- Magyarországon még nem igazán vagyunk felkészülve az ilyen típusú betegekkel való foglalkozásra - mondják a szakemberek. - Kevés a szakirodalom, nincs referencia intézmény sem. Mi végigjártuk a hazai és a külföldi bentlakásos intézményeket, és mindenhonnan begyűjtöttük a továbbadásra érdemes tevékenységkínálatot, amit összefűztünk egy csokorba és a továbbképzéseken adjuk át a megszerzett tapasztalatainkat.

Miért kell játszani?
- A demencia korai és középső fázisában még nem érinti az agy minden területét, ezért fontos, hogy a beteg minél jobban kihasználja és frissen tartsa a megmaradt készségeit.

Előfordul, hogy a memóriaközpont sérül, akkor a vizuális memóriát kell fejleszteni, amire például a képes memória-játékok kiválóak. Ha viszont az emlékezés központja maradt ép, akkor a szójátékokat, illetve a keresztrejtvényt érdemes elővenni. Vagyis alaposan dolgoztatni kell az agy ép területeit, amivel késleltethetjük a hanyatlást.

Fontos tudni azt is, hogy a betegek az új dolgokra nem igen emlékeznek, a múltbéli történések azonban élénken élnek emlékezetükben. Ezért olyan tevékenységre kell ösztönözni őket, amelyek a régi emlékekre alapulnak.

Nem minden beteg kerül otthonba. A család mit tehet?
- Tudnunk kell, hogy míg a korai szakaszban elég, ha napközben, amikor a család nincs otthon, feladatokkal látjuk el, később azonban nem szabad felügyelet nélkül hagyni a beteget. Mert ön- és közveszélyes lehet a feledékenysége, önállótlansága.

Ekkor már mindenféleképpen érdemes a demens betegek ápolására szakosodott intézmények, legalább napközbeni szolgáltatásait igénybe venni. Sajnos ezek a betegségek nem gyógyíthatók, bármennyire igyekszünk, csak lassítani tudjuk a lefolyását. Az évek előre haladtával a demens beteg egyre fokozottabban válik önállótlanná, visszafejlődnek készségei, például nem tud egyedül öltözködni, vagy enni, esetleg járni.  

Mit tehetünk a megelőzés terén?
- Sajnos ma már egyre kevesebbet használjuk a memóriánkat, a számológép, a számítógép elvégzi helyettünk a gondolkodásra ösztönző feladatokat, ezért a nem használt agyi funkciók feleslegessé válnak, elcsökevényesednek.

Fontos tehát, hogy már kisgyermekkortól eddzük a memóriát, igyekezzünk minél több dolgot „fejből tudni”. Erre jó a verstanulás, a rendszeres olvasás, a zene- vagy daltanulás, vagyis tartsuk karban az agyunkat rendszeresen.