Lupták Sára ezen szerencsések közé tartozik, hiszen édesapja, Lupták György esperes-igazgató lelkész teljesítette lánya óhaját és ő adta össze párjával, Dobrik Norberttel a kiskőrösi evangélikus templomban augusztus utolsó szombatján.

Hivatalos eljegyzést nem tartottak a fiatalok, bő másfél évi udvarlás után karácsonykor kért választ Norbi Sacitól a nagy kérdésre, majd miután igent kapott, a szüleitől is megkérte a lányuk kezét. A polgári esküvőt Budapesten tartották szűk családi körben, a kiskőrösi menyegzőre azonban már hivatalosak voltak a rokonok, barátok, és a jó ismerősök is.

A vőlegény tanúja frappáns beszéddel állt elő, a barátok pedig számtalan mulatságot, tréfát eszeltek ki a lagzira. Például bekötött szemmel, színes kesztyűben – amelyek az igen és a nem válaszokat jelentették - kézfeltartással kellett válaszolniuk a feltett kérdésekre, hogy lássék, mennyire ismerik egymást. Nos, a végeredmény: a Jóisten is egymásnak teremtette őket.

A vasúti közlekedésmérnök fiatalembert és a vakok iskolájában gyógypedagógusként dolgozó leányzót a közös hobbi hozta össze. Egy barlangász tanfolyam, ahol Norbi volt a tanár, Saci pedig a diák. Igaz, akkor még csak a kölcsönös szimpátiát érezték egymás iránt, de amikor újra találkoztak, fellángolt közöttük a szerelem. Mindketten kedvelik a természetközeli tevékenységeket, gyakran túráznak, kerékpároznak együtt.

A lakodalom után az Őrségbe mentek nászútra, ahol Norbi tapasztalt túravezetőként navigálta ifjú hitvesét. Egyébként Szentendrén építkeznek, egy év múlva szeretnének beköltözni új otthonukba, addig azonban Budapest belvárosában laknak. Norbinak csak egy testvére van, de annyira megtetszett neki a Lupták családnál tapasztalt szeretet és összetartás, hogy Sacival ők is nagycsaládban gondolkodnak.

A kiskőrösiek sokat fáradoztak és segítettek az ifjú párnak, hogy esküvőjük igazán emlékezetes legyen. Saci és Norbi ezúton is üzeni, hogy sikerült, köszönet érte.